Chapter 10 - The first...

[Aznap este]
*Ness szemszöge*
-Megmondtam, hogy ne főzz!- szólt rám, mikor belépett a konyhába.
-Jó, de nem hagyom, hogy éhen halj!- nevettem fel, majd letettem az asztalra két tányért.- Amúgy meg nem főztem.- néztem rá egy pillanatra, majd kivettem a sütőből a tepsit.- Sütöttem.- vigyorogtam rá, majd letettem azt is az asztalra.
-Pizza.- szagolt be a levegőbe.- Ennek isteni illata van.- ugrott rá az egyik székre.Persze, nem szó szerint.
-Igen, mert én csináltam.- vigyorodtam el, majd felkaptam a tányérokat és a pizzát.- Jössz?- kérdeztem, majd kiléptem a konyhából.
-Hát persze!Csak segítek.- vette ki a kezemből a kaját, majd a kanapéhoz rohant.
-Ha lehet nekem is hagyj!- nevettem fel, majd leültem mellé.
-Mit nézünk?- fordult felém teli szájjal.
-Mit szeretnél nézni?- kérdeztem, majd megtöröltem az arcát.- Ne legyél malac.- nevettem fel.
-Én vagyok a te malacod.- bújt hozzám.- Tudod, hogy szeretlek.- nézett rám.
-Tudom, Harry, tudom.- mosolyogtam.- Egyél.- nevettem, majd elvettem egy szeletet.
[---]
Végig néztük a filmet, közben a pizzát is sikeresen eltüntettük.Épp mosogattam el a tányérokat amikor két kéz karolta át a derekam.Megtöröltem a kezem, majd megfordultam.
-Most mit csinálunk?- kérdezte, majd megcsókolt.
-Nem tudom...Te mire gondolsz?- érdeklődtem, majd átfogtam a nyakát.
-Hát...- emelgette a szemöldökét.
-Huh, oké.- sóhajtottam fel.- Az első...
-Ha nem szeretnéd, megértem.- engedett el, majd arrébb akart lépni, de megfogtam az arcát.
-De szeretném.- néztem a szemébe, majd megcsókoltam.Átkarolta a derekam, majd közelebb húzott magához.
-Nem akarom erőltetni.- távolodott el, majd megrázta a fejét.
-Harry.- néztem a szemébe.- Ne aggódj!Nem vagyok szűz.- nevetett fel a mondatom végén.
-Nem baj.- rázta a fejét
-Kérlek.- fogtam meg mindkét kezét.Rám mosolygott, mire én elkezdtem az emelet felé húzni.
A lépcső tetejét felkapott az ölébe, majd "betört" a szobámba.Halkan becsukta magunk mögött az ajtót, majd finoman letett az ágyra.Fölém tornyosult, majd mikor beszédre nyitotta a száját, megcsókoltam.
-Ne mondj semmi!- mosolyogtam rá.Elkezdtem felhúzni a pólóját, mire kicsit eltávolodott és mindkettőnkről levette.
Lassan lejjebb haladt egészen a nyakamig ahol apró puszikat nyomott különböző helyekre.Gondolom próbálta megtalálni a "pontom".Hirtelen megszívott, kicsit hátul egy helyet, mire felnyögtem.Kajánul rám vigyorgott.
-Meg vagy.- tért vissza a ponthoz.
-Harry.- suttogtam, mire felnézett rám.
-Baj van?- kérdezte.Megráztam a fejem.Elmosolyodott, majd megcsókolt.Kezei a hátam mögé kerültek, majd egy gyors mozdulattal kipattintotta a melltartóm.Reflexből a kezem a mellem elé kaptam.
-Ne takard el.- nézett rám.Ellentmondóan megráztam a fejem.- Ness.- suttogott, majd megcsókolt.- Ne szégyenlősködj!- mosolygott.Lassan a kezét az enyémre tette.- Kérlek.
Felsóhajtottam, majd becsuktam a szemem és elvettem a kezem.Óvatosan lehúzta az anyagot, mire beleharaptam az ajkamba.
-Nyisd ki a szemed.- csókolt meg.Pislogtam párat, majd gyönyörű zöld tekintetét találtam meg.- Gyönyörű vagy.- mosolygott rám.
[Reggel]
Reggel mosolyogva ébredtem fel alvó barátom mellett.Vagyis csak én gondoltam, hogy alszik, mert mikor ránéztem, rám mosolygott.
Belegondolva a tegnap estébe elkezdtem vörösödni, mire magához húzott és megcsókolt.
-Nagyon rossz volt?- kérdezte poénkodva.
-Haha...- forgattam a szemeim.
-De most komolyan.
-Elképesztő volt.- mosolyogtam rá.
-Akkor jó.- nevetett fel.
-Elmegyek zuhanyozni ha nem baj.- pattantam fel az ágyról, majd beszaladtam a fürdőbe.
Természetesen utánam jött.Nem ő lenne ha nem tett volna így.
*Olivia szemszöge*
A reggeli futásomból értem haza épp.Törölközőt szorítottam a nyakamban mikor épp csengettek.Felsóhajtottam, majd az ajtóhoz mentem.
-Szia Olivia!- vigyorgott rám nagy szemekkel Niall.
-Mi tettél?- sóhajtottam, mivel csak akkor vigyorog így mikor a segítségemet kéri.
-Hát...kérnék egy óriási szívességet.- lépett be mellém.
-Mit?- néztem rá.
-Tudom, hogy te vagy a legjobb barátnőm és, hogy nagyon-nagyon szeretlek.
-Úristen!- szólaltam meg.- Ha megöltél valakit, nem ismétlem NEM temetheted el a kertemben!
-Mi?Nem öltem meg senkit!- rázta a fejét.- De olyan mértékű...majdnem.
-Niall!Nyögd már ki!
-Letudnád rólam szedni Bessie-t?- darálta el egy huzamra.- Az agyamra megy az esküvői ötleteivel.- nyögött fel fáradtan, majd ledobta magát a kanapéra.- Szeretem, de tényleg!Csak ebből már elegem van.
-Ismerős.- nevettem fel, majd leültem mellé.
Rám pillantott azokkal a csodaszép kék szemeivel.
-Na jó, tőled is megkérdezem még egyszer.- sóhajtott fel, majd közelebb ült hozzám.- Kérlek légy őszinte.Teljes mértékben!
-Rendben.- bólintottam.
-Szerinted hiba lenne el vennem Bessie-t?
Uh, de nem akartam ezt hallani...Most akkor mit tegyek?Azt mondta őszintén válaszoljak!Mondjam el, hogy igen, mert belé vagyok zúgva?
-É-én...sze-szerintem.- dadogtam.- Igen.- suttogtam nagyon halkan, de gondolom így is meghallotta.
-Oké, és van okod is?- kérdezte félénken.Lassan bólintottam.- Figyelj, tudom, hogy néha eléggé tud úgy viselkedni, mint egy pláza cica, de nem az!
-Nem amiatt.- mondtam még mindig halkan.- Niall, Bessie gyönyörű és látszik rajta, hogy szeret téged.
-De...?- kérdezte.
-De szerintem hiba lenne elvenned.- hajtottam le a fejem.
-Van okod is?
-Igen.- bólintottam ismét.
-El is mondod?- érdeklődött.
Határozottan megráztam a fejem.
-Olivia, kérlek!- ült még közelebb hozzám.Alig pár centi volt, hogy összeérjenek a lábaink.- Mondd el!- kérlelt.
-Nem lehet.- suttogtam.
-Miért?- fogta meg az állam.- Ne vidd el a szemed!- parancsolta.- Mondd el!Ha van valami akkor tudnom kell!
-Niall, nem lehet!- mondtam határozottan, majd levettem a kezét az államról és felálltam.
-Miért nem?- értetlenkedett.
-Mert azzal tönkre teszek mindent!- kiáltottam fel.
-Ugyan, ez hülyeség!- lépett elém.
-Niall ez olyan dolog amiről nem szabad tudnod.- ráztam meg a fejem.
-Bessie-vel van valami gond, vagy mi?
-Niall, basszus szeretlek!- ahogy kimondtam rácsaptam a számra.
-Hogy?- lett értetlen a tekintete.
Éreztem ahogy egyre vörösebb lesz az arcom, ezért felrohantam az emeletre be a szobámba.Magamra csuktam az ajtót, majd sírni kezdtem neki dőlve.
-Egy idióta vagyok!- motyogtam magamnak.- Hogy mondhattam el?- töröltem meg az arcom.
-Livi, kérlek nyisd ki!- mondta kérően és halkan az ajtó túl oldalán.
Hangja akadozó volt és erőtlen.Olyan volt, mintha épp sírna.
Felálltam ülőhelyemről, majd lassan kinyitottam az ajtót.
Sejtésem beigazolódott.Tényleg sír...