Chapter 16 - Maybe...maybe, once

*Olivia szemszöge*
[2 hónap múlva]
Csodás álmomból keltett fel a csengő hangja.Komásan felkaptam magamra a fürdőköpenyem, majd lassan lesétáltam a bejárati ajtóhoz.
-Igen?- szólaltam meg mikor kinyitottam.- Chris?- kerekedtek ki a szemeim.
-Szia.- mosolygott rám.
-Hát te?- értetlenkedtem.- Hány óra van?
-Fél 9.- adott választ.
-Oh te jó ég!- kiáltottam fel.- Gyere beljebb, én addig felöltözöm.- mondtam, majd rohantam is az emeletre.Felkaptam az előkészített ruhámat, majd berobogtam a fürdőbe.
Ledobtam magamról a köpenyt és a pizsamát.
Felkaptam magamra a ruhámat, majd megmostam az arcom.
Feltettem egy kis sminket, majd neki álltam a hajamnak.
Sikeresen elkészültem 10 perc alatt.Mosolyogva néztem bele a tükörbe.

Örültem, hogy jól nézek ki.

Miközben csodáltam magam, eszembe jutott Chris.

Letipegtem a magassarkú cipőmbe a nappaliba.

-Wow.- nézett rám meglepett arccal.- Gyönyörű vagy.- mosolyodott el.

-Köszönöm.- mosolyogva pirultam el.

-Eléggé kicsípted magad.- pillantott végig rajtam.

-Tudom.Muszáj.- nevettem fel, majd mélyet sóhajtottam és belenéztem a nappali, egész alakos tükrömbe.- Biztos jó?- érdeklődtem.

-Tökéletes.- mosolygott vissza a tükörképe.

-De minek öltöztél ki ennyire?- értetlenkedett.

-Ma lesz Niall esküvője és el kell mennem.- adtam választ, majd felé fordultam.

-De nem összevesztetek?- folytatta, értetlen tekintettel.

-Lehet.De ő a legjobb fiú barátom és én vagyok a tanúja...már persze nem kért meg mást.- sóhajtottam egy mélyet.

-Na és mikor érsz vissza?- lépett közelebb hozzám, majd átkarolta a derekam és a fülemhez hajolt.- Valamikor meg kéne ejteni egy randit.- suttogta.

-Chris.- nevetve toltam egy kicsit arrébb.- Az a randi még nem biztos.

-Ééés miikor leesz biiztooos?- nyújtotta el a szavakat gyerekes hanglejtéssel.

-Talán...talán, egyszer.- hajtottam le a fejem.- Viszont megyek, mert ha nem szerzek egy taxit, itt ragadok.- magyarázkodtam, majd felkaptam a táskám.

-Elviszlek a reptérre.- ajánlotta.

-Tényleg?- fordultam meg.

-Persze.- bólintott, majd udvariasan kinyitotta előttem az ajtót.

Mosolyogva köszöntem meg, majd mikor ő is kilépett, bezártam lakást.

Bepattantunk az autóba, majd elindultunk.

Az út nagy része csendben telt el.

Mikor odaértünk Chris szintén udvariasan kinyitotta nekem az ajtó, majd bekísért.

-Siess vissza!Hiányozni fogsz!- ölelt át.

-Chris.Csak 2 napra megyek.Nem fogok elveszni.- nevettem fel.

-Jó-jó, tisztában vagyok vele.- mondta zavartan.

-Oké, akkor megnyugodtam.- mosolyodtam el, majd egy puszit nyomtam az arcára.- Hétfőn találkozunk.- néztem a szemébe, majd odamentem a London-ba induló járat kapujába.

[---]

Erőteljesen kopogtattam be Ness ajtaján.

-Egy pillanat!- kiáltotta egy hang az ajtó túl oldalán.

Mélyet sóhajtottam.Hirtelen kattant a zár, majd kinyílt az ajtó.

-Szia.- mosolyodtam el.

-Áááá!- kiáltott fel, majd magához szorított.- Úgy hiányoztál!

-Ness.Kinyomod belőlem a szuszt.- fulladoztam.

-Ne haragudj!- engedett el.

-Szívem, baj van?- jelent meg a lépcső tetején Harry.- Livi!- kiáltott fel ő is.

-Mi van?- értetlenkedtem.- Nem vagyok süket!- forgattam a szemeim.

-Te jó ég!Gyönyörű vagy.- nézett végig rajta Ness.

-Köszi.- mosolyogtam.

-Mész az esküvőre?- érdeklődött Hazza.

-Igen.- bólintottam.- Ness, ugye tudod, hogy 2 óra múlva esküvő?- néztem rá.

-Igen.

-Akkor meg?Miért nem készülődsz?- értetlenkedtem.

-Tudod Livi...- nézett rám.