Chapter 12 - Pain

*Olivia szemszöge*
[---]
A reptéren voltam, Ness-sel és Perrie-vel.Elkísértek, mert elakartak búcsúzni tőlem.
Örültem nekik, tényleg.De reméltem, hogy azért Niall-el nem vesztünk össze annyira és kijön, de hát nem...
-Ne törődj vele!- ölelt át Pezz.
-Bár olyan könnyű lenne...- sóhajtottam fel.
-Ne így menj el.- szólt rám Ness.- Gondolj a lehetőségekbe!New York-ba mész!- biztatott.
-Jó, tudom...Csak azért még is jól esne...
-Elhiszem.- értettek egyet velem.
-Körbe néztem, de nem láttam sehol.- ért vissza Harry.- Sajnálom Livi.- hajtotta le a fejet.
-Semmi baj Harry.Köszönöm.- mosolyogtam.
Ezután a hangosbemondó mondott valamit.
-Szerintem ez nekem szólt.- mondtam, majd felkaptam a bőröndöm.
-Hiányozni fogsz!- ölelt át Pezz.
-Minden nap hívj!- parancsolt rám Ness, majd megölelt.
-Értettem.- mosolyogtam rá, majd Harry-hez fordultam, de Ness-t néztem.Mosolyogva bólintott, majd megöleltem Harry-t is.
-Sziasztok!- mondtam, majd elindultam az ajtó fele.Még utoljára visszanéztem, de sehol se láttam Niall-t.
Tényleg el akar felejteni.Előrenéztem, majd odaértem a hapsihoz és odaadtam a jegyem.
-Olivia!- hallottam meg a nevem.Hirtelen hátra kaptam a fejem és Ness-t és Pezz-t láttam meg, hogy egy irányba mutattak.Elmosolyodtam mikor megláttam Niall-t.Mikor észrevette, hogy hol állok felém rohant.
Szorosan átölelt, mikor elért hozzám.A bőröndöm kiesett a kezemből és átkaroltam.
-Azt hittem el se jössz.- szipogtam, mert a sírás határán voltam.
-Eredetileg nem akartam, mert azt kérted felejtselek el.- engedett el, majd rám nézett.- De aztán rájöttem, hogy nem érdekel mit mondasz, muszáj, hogy legalább utoljára lássalak.
-Miért?- értetlenkedtem.
-Ne kérdezgess folyton!- fogta meg az arcom.
-Niall, ne.- ráztam a fejem.
-Miért?Ezt akarod, nem?- értetlenkedett, de a keze még mindig az arcomat fogta, közben közelebb hajolt hozzám.
-Me-me...- dadogtam, mikor elég közel volt, becsuktam a szemem.- Menyasszonyod van.- suttogtam, majd leheletét éreztem.
-Most nem érdekel.- mondta.
-De engem igen.- suttogtam, majd nagy lélegzetet véve eltoltam.- Sajnálom.- néztem rá.- Szia.- mondtam, majd rohantam a repülőhöz.
Fájt, hogy nem tettem meg.Fájt, hogy ellent kellett mondanom, de így a helyes.Fájdalom lesz mindig mikor vissza gondolok erre a napra...
*Niall szemszöge*
-Szia...- suttogtam, majd zsebre tettem a kezem.
Nem értettem semmit.Itt voltam.Ezt akarta, nem?Miért nem akart megcsókolni?Egyáltalán ÉN miért akartam megcsókolni?
Ebbe belegondolva, rossz érzés fogott el.Nem érdekelt semmi, ezért haza indultam.Minél előbb otthon akartam lenni.
[---]
Beléptem a ház ajtaján, majd letettem a cuccaimat az asztalra, majd felmentem az emeletre, hogy a fürdőszobába menjek.
-Szia.- köszöntöm Bess-nek, aki épp most lépett ki a hálóból.
-Merre voltál?- kérdezte komásan, majd ásított egy nagyot.
-A reptéren.Elbúcsúztam Livi-től.- válaszoltam, majd bementem az fürdőbe.
Beálltam a tükör elé, majd szembe néztem magammal.
Szemezésemet saját magammal két kar a derekamon és egy arc zavarta meg a vállamon.
-Minden rendben?- érdeklődött.
Bessie, sose volt féltékeny Olivia-ra, mert tudta, illetve tudja, hogy csak barátok vagyunk.Semmi több.Legalább is én azt hittem.Múlt hét óta már semmiben sem hiszek.
-Persze.- adtam választ, majd megnyitottam a csapot és megmostam az arcom.- Csak fáradt vagyok.- sóhajtottam.
-Biztos?- kérdezte.Bólintottam.- Jó, akkor magadra hagylak.Felöltözöm.- csókolt meg, majd kiment az ajtón.
Visszanéztem a tükörbe, majd megigazítottam a hajam.
Pár perc múlva bementem a szobába.Bess épp az ablakon nézett ki.
Halkan mögé sétáltam, majd átkaroltam.
-Sokkal jobb a hajad, ha ki van engedve.- suttogtam, majd arcon pusziltam.
-Én annyira nem szeretem.- fordult felém.Rám mosolygott.
-Jó te tudod...- sóhajtottam.- Kimegyünk?- kérdezte, majd bólintott.Csendesen kinyitottam az erkély ajtaját, majd kiléptünk a korláthoz.
-Reggeli napfény.- vett egy mély levegőt, majd felnevetett.Haját kicsit elkapta a szél, mire a nap is ránk sütött.- Mi az?- nézett rám értetlenül.
-Semmi.- ráztam a fejem.- Csak gyönyörű vagy.- mosolyogtam.Megfogta az arcom, majd megcsókolt.
-Köszönöm.- mosolygott.

Chapter 11 - Decision

-Miért nem mondtad soha?- kérdezte halkan.- Miért hagytad, hogy összetörjelek?!- kiabált rám.- Akkor egy idióta vagy!
Szavai, apró, üvegszilánkokként hatoltak mélyen a szívembe.Szokott sértegetni, de csak hülyeségből, de tudom, hogy most nem...
Fájt az amit mondott...Fájt ahogy mondta...
-Olivia.- rázta meg a fejét.- Annyira sajnálom.- tért vissza normális hangnemébe, majd megtörölte az arcát.- De nem tudod mekkora fájdalom nekem, hogy ezt csak most tudom meg!
-Neked fájdalom?!- értetlenkedtem.- Akkor nekem?- kiabáltam.- Azt látnom, hogy te más lánnyal vagy boldog, az, hogy én ezt még mosolyogva viselem el, meg amikor azt mondod a szemem láttára és a fülem hallatára, hogy mennyire szereted?Még van képed azt mondani, hogy neked fáj?!
Egy pillanatra még a szemembe nézett, majd lehajtotta a fejét.
-Csak...- motyogtam, majd vettem egy mély levegőt.- Csak felejtsük el ezt az egészet.Mintha meg se történt volna.- sóhajtottam fel.-
-De igen is megtörtént!- szólalt fel, majd hirtelen neki lökött a falnak.- Olivia, ezt nem lehet elfelejteni.- rázta a fejét, majd a szemembe nézett.- Nem is akarom elfelejteni.
-Tessék?- kaptam fel jelképesen a fejem.
-Livi, nem akarom azt mondani, hogy most meg fog változni minden, de én is...valamilyen...szinten...- csukta be a szemét.- Szeretlek.- suttogta.- De nem tehetem meg ezt  Bessie-vel.- rázta a fejét.Elvette a kezét a mellkasomról, ezzel elengedve.
-Nem értelek.
-Szeretlek, de úgy érzem, hogy ez csak egy kis fellángolás és számomra Bessie az igazi.- nézett a szemembe.- Kérlek, Olivia.- suttogta.- Ne kérd, hogy válasszak kettőtök közt.- tette az egyik kezét az arcomra.- Mert akkor őt választom.
-Nem kértem és nem is kérem.- vettem le a kezét az arcomról.- De valamit igen.- sóhajtottam fel.- Kérlek, kérlek...kérlek.- néztem újra a szemébe.- Próbálj meg elfelejteni.
-Hogy mondod?- kérdezte úgy, mintha nem fogta volna fel mit mondtam.- Felejtselek el?- értetlenkedett.
-Niall, nem akartam már most elmondani, de...- sóhajtottam fel.- Elköltözök.
-Hogy mi?- szaladt fel egy oktávval a hangja.- Mégis...- köszörülte meg a torkát.- Mégis mikor költözöl?- kérdezte.- És hova?
-New York-ba.- válaszoltam.- A jövőhéten már ott kell lennem.
-Minek?- értetlenkedett.
-Kaptunk a bandával egy lemez szerződést.
-Ne-nem.- rázta a fejét.- Nem mehetsz el!
-Niall ez nem az én döntésem!
-De igen!Szükségem van rád!
-Ez van.
Nem tudtam többet mondani.
Úgy látszik meglepte a válaszom, mert értetlen lett a tekintete.
-Ez van?- szólalt meg.- Te megőrültél?
-Így legalább együtt lehetsz gond nélkül Bessie-vel.- adtam választ.- Házasodjatok össze, szüljön neked gyerekeket, öregedjetek meg együtt!- keltem ki magamból.- Én most elmegyek!- szaladtam ki a szobából.A lépcső alján voltam mikor rájöttem, hogy ez az én házam.- Itt lakom.- fordultam meg.
-Akkor majd én megyek el.- pillantott rám, majd kirohant az ajtón.
Nekidőltem a bárpultnak, majd lassan lecsúsztam ülőhelyzetbe.
Felnéztem a plafonra, majd sírni kezdtem.
*Ness szemszöge*
-Mit mondtál Olivia-nak?- nyomtam neki a falnak idegességemben.
-Ness, rohadt erős vagy!- fulladozott, mire erősebben nyomtam.- Se-se-semmit.- dadogta.
-Ne hazudj Horan!- kiabáltam.- Semmi baja nem volt, addig amíg reggel meg nem látogattad!- amint kimondtam, mint villámcsapás csapott belém a felismerés...- Ha összetörted a szívét, én kibelezlek!
-Nem csináltam semmit.- kezdett el lihegni, majd sikerült eltolnia.- Ő mondta, hogy felejtsem el.- nyögte ki.
-Akkor miért sírt?- keltem ki magamból.Nem vagyok ilyen forrófejű, de ha a barátaimat bántják akkor ölök.
-Azért, mert...- vett egy mély levegőt.- Elmondta, hogy szeret, közöltem vele, hogy én is érzek valamit, de számomra Bessie az igazi.
-Hogy mi?- löktem megint neki a falnak.- Ez a legrosszabb dolog amit valaha mondhatsz egy lánynak!
-Had...fejezzem...be.- kérlelt.
Felsóhajtottam és elengedtem.
-Először is egy az én házam, kezelj férfiként!- förmedt rám.
-Hogy mondod?- ropogtattam meg az ujjaim.
-Oké, oké...- ijedt meg egy pillanatra.- Livi, kérte, hogy felejtsem el, mert elköltözik.
-Niall nyögd már ki!- szóltam rá mikor elhallgatott.
-Veszekedtünk és eljöttem.- folytatta.
-Niall, megjöttem!- hallottuk meg Bess csilingelő hangját.
-Az emeleten vagyok.- szólt vissza.- Ness, menj el.- nézett rám.
-Szia...sztok.- nézett ránk értetlenül.
-Ezt még nem fejeztük be!- förmedtem rá Niall-re, majd lerohantam a lépcsőn.
-Ness, mit akarsz tenni?- jött utánam.
-Segítek összepakolni Olivia-nak.- vigyorogtam rá gúnyosan, majd kirohantam az ajtón.

Chapter 10 - The first...

[Aznap este]
*Ness szemszöge*
-Megmondtam, hogy ne főzz!- szólt rám, mikor belépett a konyhába.
-Jó, de nem hagyom, hogy éhen halj!- nevettem fel, majd letettem az asztalra két tányért.- Amúgy meg nem főztem.- néztem rá egy pillanatra, majd kivettem a sütőből a tepsit.- Sütöttem.- vigyorogtam rá, majd letettem azt is az asztalra.
-Pizza.- szagolt be a levegőbe.- Ennek isteni illata van.- ugrott rá az egyik székre.Persze, nem szó szerint.
-Igen, mert én csináltam.- vigyorodtam el, majd felkaptam a tányérokat és a pizzát.- Jössz?- kérdeztem, majd kiléptem a konyhából.
-Hát persze!Csak segítek.- vette ki a kezemből a kaját, majd a kanapéhoz rohant.
-Ha lehet nekem is hagyj!- nevettem fel, majd leültem mellé.
-Mit nézünk?- fordult felém teli szájjal.
-Mit szeretnél nézni?- kérdeztem, majd megtöröltem az arcát.- Ne legyél malac.- nevettem fel.
-Én vagyok a te malacod.- bújt hozzám.- Tudod, hogy szeretlek.- nézett rám.
-Tudom, Harry, tudom.- mosolyogtam.- Egyél.- nevettem, majd elvettem egy szeletet.
[---]
Végig néztük a filmet, közben a pizzát is sikeresen eltüntettük.Épp mosogattam el a tányérokat amikor két kéz karolta át a derekam.Megtöröltem a kezem, majd megfordultam.
-Most mit csinálunk?- kérdezte, majd megcsókolt.
-Nem tudom...Te mire gondolsz?- érdeklődtem, majd átfogtam a nyakát.
-Hát...- emelgette a szemöldökét.
-Huh, oké.- sóhajtottam fel.- Az első...
-Ha nem szeretnéd, megértem.- engedett el, majd arrébb akart lépni, de megfogtam az arcát.
-De szeretném.- néztem a szemébe, majd megcsókoltam.Átkarolta a derekam, majd közelebb húzott magához.
-Nem akarom erőltetni.- távolodott el, majd megrázta a fejét.
-Harry.- néztem a szemébe.- Ne aggódj!Nem vagyok szűz.- nevetett fel a mondatom végén.
-Nem baj.- rázta a fejét
-Kérlek.- fogtam meg mindkét kezét.Rám mosolygott, mire én elkezdtem az emelet felé húzni.
A lépcső tetejét felkapott az ölébe, majd "betört" a szobámba.Halkan becsukta magunk mögött az ajtót, majd finoman letett az ágyra.Fölém tornyosult, majd mikor beszédre nyitotta a száját, megcsókoltam.
-Ne mondj semmi!- mosolyogtam rá.Elkezdtem felhúzni a pólóját, mire kicsit eltávolodott és mindkettőnkről levette.
Lassan lejjebb haladt egészen a nyakamig ahol apró puszikat nyomott különböző helyekre.Gondolom próbálta megtalálni a "pontom".Hirtelen megszívott, kicsit hátul egy helyet, mire felnyögtem.Kajánul rám vigyorgott.
-Meg vagy.- tért vissza a ponthoz.
-Harry.- suttogtam, mire felnézett rám.
-Baj van?- kérdezte.Megráztam a fejem.Elmosolyodott, majd megcsókolt.Kezei a hátam mögé kerültek, majd egy gyors mozdulattal kipattintotta a melltartóm.Reflexből a kezem a mellem elé kaptam.
-Ne takard el.- nézett rám.Ellentmondóan megráztam a fejem.- Ness.- suttogott, majd megcsókolt.- Ne szégyenlősködj!- mosolygott.Lassan a kezét az enyémre tette.- Kérlek.
Felsóhajtottam, majd becsuktam a szemem és elvettem a kezem.Óvatosan lehúzta az anyagot, mire beleharaptam az ajkamba.
-Nyisd ki a szemed.- csókolt meg.Pislogtam párat, majd gyönyörű zöld tekintetét találtam meg.- Gyönyörű vagy.- mosolygott rám.
[Reggel]
Reggel mosolyogva ébredtem fel alvó barátom mellett.Vagyis csak én gondoltam, hogy alszik, mert mikor ránéztem, rám mosolygott.
Belegondolva a tegnap estébe elkezdtem vörösödni, mire magához húzott és megcsókolt.
-Nagyon rossz volt?- kérdezte poénkodva.
-Haha...- forgattam a szemeim.
-De most komolyan.
-Elképesztő volt.- mosolyogtam rá.
-Akkor jó.- nevetett fel.
-Elmegyek zuhanyozni ha nem baj.- pattantam fel az ágyról, majd beszaladtam a fürdőbe.
Természetesen utánam jött.Nem ő lenne ha nem tett volna így.
*Olivia szemszöge*
A reggeli futásomból értem haza épp.Törölközőt szorítottam a nyakamban mikor épp csengettek.Felsóhajtottam, majd az ajtóhoz mentem.
-Szia Olivia!- vigyorgott rám nagy szemekkel Niall.
-Mi tettél?- sóhajtottam, mivel csak akkor vigyorog így mikor a segítségemet kéri.
-Hát...kérnék egy óriási szívességet.- lépett be mellém.
-Mit?- néztem rá.
-Tudom, hogy te vagy a legjobb barátnőm és, hogy nagyon-nagyon szeretlek.
-Úristen!- szólaltam meg.- Ha megöltél valakit, nem ismétlem NEM temetheted el a kertemben!
-Mi?Nem öltem meg senkit!- rázta a fejét.- De olyan mértékű...majdnem.
-Niall!Nyögd már ki!
-Letudnád rólam szedni Bessie-t?- darálta el egy huzamra.- Az agyamra megy az esküvői ötleteivel.- nyögött fel fáradtan, majd ledobta magát a kanapéra.- Szeretem, de tényleg!Csak ebből már elegem van.
-Ismerős.- nevettem fel, majd leültem mellé.
Rám pillantott azokkal a csodaszép kék szemeivel.
-Na jó, tőled is megkérdezem még egyszer.- sóhajtott fel, majd közelebb ült hozzám.- Kérlek légy őszinte.Teljes mértékben!
-Rendben.- bólintottam.
-Szerinted hiba lenne el vennem Bessie-t?
Uh, de nem akartam ezt hallani...Most akkor mit tegyek?Azt mondta őszintén válaszoljak!Mondjam el, hogy igen, mert belé vagyok zúgva?
-É-én...sze-szerintem.- dadogtam.- Igen.- suttogtam nagyon halkan, de gondolom így is meghallotta.
-Oké, és van okod is?- kérdezte félénken.Lassan bólintottam.- Figyelj, tudom, hogy néha eléggé tud úgy viselkedni, mint egy pláza cica, de nem az!
-Nem amiatt.- mondtam még mindig halkan.- Niall, Bessie gyönyörű és látszik rajta, hogy szeret téged.
-De...?- kérdezte.
-De szerintem hiba lenne elvenned.- hajtottam le a fejem.
-Van okod is?
-Igen.- bólintottam ismét.
-El is mondod?- érdeklődött.
Határozottan megráztam a fejem.
-Olivia, kérlek!- ült még közelebb hozzám.Alig pár centi volt, hogy összeérjenek a lábaink.- Mondd el!- kérlelt.
-Nem lehet.- suttogtam.
-Miért?- fogta meg az állam.- Ne vidd el a szemed!- parancsolta.- Mondd el!Ha van valami akkor tudnom kell!
-Niall, nem lehet!- mondtam határozottan, majd levettem a kezét az államról és felálltam.
-Miért nem?- értetlenkedett.
-Mert azzal tönkre teszek mindent!- kiáltottam fel.
-Ugyan, ez hülyeség!- lépett elém.
-Niall ez olyan dolog amiről nem szabad tudnod.- ráztam meg a fejem.
-Bessie-vel van valami gond, vagy mi?
-Niall, basszus szeretlek!- ahogy kimondtam rácsaptam a számra.
-Hogy?- lett értetlen a tekintete.
Éreztem ahogy egyre vörösebb lesz az arcom, ezért felrohantam az emeletre be a szobámba.Magamra csuktam az ajtót, majd sírni kezdtem neki dőlve.
-Egy idióta vagyok!- motyogtam magamnak.- Hogy mondhattam el?- töröltem meg az arcom.
-Livi, kérlek nyisd ki!- mondta kérően és halkan az ajtó túl oldalán.
Hangja akadozó volt és erőtlen.Olyan volt, mintha épp sírna.
Felálltam ülőhelyemről, majd lassan kinyitottam az ajtót.
Sejtésem beigazolódott.Tényleg sír...

Nem új rész!

Csatlakozz te is: http://lanahelpindesign.blogspot.hu/

Az új rész valószínűleg holnap, vagy szerdán jön!

Chapter 9 - Romance

*Ness szemszöge*
-Muszáj ennyire nyálasnak lennetek?- szólt ránk Lou azért, mert most először, hogy itt vagyunk megcsókoltam Harry-t.
-Nyugi.- suttogta a fülembe, majd átölelt.
-Lou ne piszkáld őket!Olyan aranyosak!- lökte meg El Lou-t mosolyogva.
-Kösz...- mondtam.- Ez nem is én vagyok.- ráztam meg a fejem.
-De igen, te vagy!- vigyorgott rám Olivia.
-Te csak nyugi!- szóltam rá.
-Mert?- vágott vissza.
-Sziasztok!- jelent meg az ajtóban Niall és Bess.
-Nem akarod tudni!- folytattam a "vitánkat" Livi-vel.
-De, de igen!Akarom!- nézett rám hunyorítva.
-Hahó!Itt vagyunk!- szólalt meg Niall.
-Szeva!- mondták egyszerre a srácok.
-Nagy hírünk van.- mosolygott Bess.
-Ugye nem vagy terhes?- támadta le rögtön a kérdésével Zayn.
-Nem!Nem vagyok.- nevetett fel.- De ez is akkora hír.- nézett rá Niall-re.
-Összeházasodunk!- mondták egyszerre.Kikerekedtek a szemeim.
Óvatosan, de még is gyorsan rákaptam a tekintetem Livi-re, aki csak mosolygott, vállat rántott majd bele ívott a dobozos Pepsi-jébe.Felállt, majd odasétált az ifjú párhoz.
-Gratulálok!- mondta, majd átölelte Bess-t, majd Niall-t.Ömm..oké.- gondoltam magamban.Felálltam a helyemről, majd én is odamentem hozzájuk.
-Én is gratulálok!- mosolyogtam rájuk, majd arrébb húztam Olivia-t, hogy a többiek is gratulálhassanak, közben pedig tudjak vele beszélni.
-Jó, tudom mire gondolsz.- mondta, mielőtt megszólalhattam volna.
-Most akkor mi van?- értetlenkedtem, majd behúztam a konyhába.
-Igazad volt.Átgondoltam és tényleg szüksége van Niall-nek a támogatásomra.- válaszolt.- Felesleges az érzéseimre hagyatkoznom.Képes vagyok túlélni ezt, ezért megpróbálok beletörődni és örülni Niall boldogságának.- folytatta.- Meg amúgy is, hogy ha az ég nekem rendelte őt, akkor miért akarja Bessie-t?- értetlenkedett.
-Büszke vagyok rád.- mosolyodtam el.
-Köszi.- mosolygott rám.- Nem tudom, hogy fogom kibírni.- sóhajtott fel.
-Menni fog!Én segítek neked!- mondtam.- És Perrie is.- mosolyodtam el.- Ha bármi baj van, csak nyugodtan hívj fel!-Oké, eddig is azt szoktam.- vigyorodott el.
-Traccsparti van?- lépett be az ajtón Harry, majd odalépve mellém adott egy puszit az arcomra.
-Ja, persze...el is felejtettem.- nevetett fel Livi.- Ti együtt vagytok.
-Hát igen.- karolt át, majd az állát a vállamra tettem.- De nem kaptam a kérdésemre választ.
-Hát, nem igazán.Csak beszélgettünk.- válaszolt Olivia.
-Teljesen megőrültem.- ráztam a fejem.
-Van ez így...- nézett rám éles szemmel Olivia.
-Haha...- forgattam a szemeim.
-Magatokra hagyjalak titeket?- kérdezte.
-Nem kell, ugyan is épp indulni akartunk.- vigyorogtam rá, majd elkapva Harry kezét kimentem a konyhából.-Minden rendben?- érdeklődött, majd az arcát a nyakamba fúrta és apró puszikat hagyott.
-Persze.- nevettem fel, majd eltoltam.
-Szeretlek.- mosolygott rám.
-Én...- dadogtam, mire átölelt.
-Ha nem akarod akkor nem kell.- suttogta.
-Köszönöm.- sóhajtottam fel.
-Ness beszélhetnék veled?- rángatott arrébb Perrie.- Láttam, hogy elmentetek Olivia-val.- nézett rám.- Nagyon ki van?- érdeklődött.
-Nem.Úgy döntött tovább lép és megbékél vele.- válaszoltam.
-Aham...- szólalt meg.- Be is veszed neki?- értetlenkedett.
-Egyenlőre nem, de elég kitartó és magabiztos.Eléri a célját.- rántottam meg a vállam.
-Mindegy, ő tudja.- sóhajtott fel.- Remélem tudja mit csinál.
-Hidd el.- fogtam meg a vállát.- Nem...- ráztam a fejem.- Sosem tudja mit csinál.Megy a saját feje után.- sóhajtottam fel.
-Hé, nyugi!Nem fog hülyeséget csinálni!Csak nem teszi tönkre Niall kapcsolatát.
-Jó, igaz.- bólogattam.- Nem hülye.
-Milyen okkal rángatod el a barátnőmet?- jelent meg mellettem Harry.
-Nyugi.- öleltem át.- Olivia-ról volt szó.- néztem rá.
-Ja, oké.- mosolygott, majd megcsókolt.
-Tu-tudsz róla?- értetlenkedett Pezz.
-Hogy ne tudnék?- kérdezte, majd felnevetett.
-Imádom a nevetését.- mosolyogtam.Észbe kaptam, hogy mint mondtam...- Teljesen megzakkantam...- szólaltam meg.
-Nem zakkantál meg, csak szerelmes vagy.- mosolyodott el Pezz.
-Ki szerelmes?- jelent meg Zayn és az ő értetlen feje.- Rajtam kívül.- vigyorgott, majd megcsókolta Perrie-t.
-Ness.- válaszolt.Lehajtottam a fejem, mire Harry átkarolt és egy puszit nyomott az arcomra.- És ahogy látom Harry.- vigyorgott ránk.
-Hát na...- nevetett fel, majd megcsókolt.- Szeretlek.- mosolygott rám.Hirtelen elkaptam a tekintetem és lenéztem a földre.- Bocsi.- ölelt át.Megráztam a fejem, majd egy puszit nyomtam az arcára.
-Olyan kis aranyosak.- nevetett Pezz.
-Elég már.- szólaltam meg.
- Nem értem, hogy lehet ilyen...
-Felszín alatti szerelem.- vigyorgott rám Perrie.- Pedig még tiltakoztál is ellene.
-Tudom...- sóhajtottam fel.
*Olivia szemszöge*
-Na akkor...- sóhajtott fel előttem álló Niall.- Szerinted rossz ötlet volt?- kérdezte.
IGEN!- ordítottam...volna.Ehelyett ezt mondtam :
-Nem.Miért, szerinted?
-Szeretem Bess-t, csak, szerinted nem sietem el?- kérdezett vissza.
DE IGEN!- mondtam volna, de inkább nyugtattam magam és próbálta legjobb barátként válaszolni.
-Ha tényleg szereted akkor nem érdekel ez.- mondtam úgy, mintha bölcs lennék.
-Nagyszerű barát vagy.- mosolygott, majd átölelt.
-Niall, mondanom kell valamit...Nem veheted el Bessie-t, mert...mert...mert beléd vagyok zúgva.Mindig is beléd voltam, csak féltem elmondani.Féltettem a barátságunkat.Féltem a kapcsolatunkat.- gondoltam magamban.Felsóhajtottam, majd elengedtem.Olyan könnyű lenne kimondani, de azzal tönkre tennék mindent...
-Itt vagy?- húzogatta a kezét a szemem előtt.
-Ja, persze.- ráztam meg a fejem.
-Elolvadtál?- kérdezte mosolyogva.
-Mi?- értetlenkedtem.
-Mondom, elbambultál?- kérdezte.- Mit értettél?- érdeklődött.
-Nem fontos.- legyintettem.

Chapter 8 - Niall and Bessie

[Másnap]
Épp forgattunk a kliphez, amikor egy szőke hajú srác lépett be az ajtón.Rögtön felismertem, hiába volt rajta egyszerre sapka és csuklya.
-Pull me closer, kiss me faster...- énekeltem, majd egy pillanatra Niall-re kaptam a tekintetem, mire csak elvigyorodott.- Take me to your happily ever after.- mosolyodtam el, majd visszafordultam a kamerához és folytattam a dalt.
Amint végeztünk odamentem hozzá.
-Nem rossz.- bólogatott.
-Kösz.- mosolyodtam el.
-Szóval ez az az új dal amiről tegnap nem mesélhettél?- értetlenkedett.
-Igen.- vigyorogtam.- Amúgy mit keresel itt?- érdeklődtem.
-Öm, te lány vagy ugye?
-Komoly?Én eddig azt hittem, hogy srác vagyok...- játszottam a hülyét.- Akkor megmagyarázza ezeket.- néztem le a melleimre.
-Jó, mindegy, nem úgy értettem.- dadogott.- Szóval, neked tetszik?- szedett el a zsebéből egy kis dobozt, majd kinyitotta.Egy gyönyörű gyűrűt láttam meg benne.
-Ez gyönyörű.- szólaltam meg, majd kivettem a dobozt a kezéből.
-Akkor szerinted tetszeni fog Bessie-nek?- kérdezte.
-Mi van?- kerekedtek ki a szemem.- Meg akarod kérni a kezét?- értetlenkedtem.
-Hát..tudom, hogy szerinted elsietem, de szeretem Bess-t.Nagyon is.Vele szeretném leélni az életem.- mosolygott.Az érzés amit ekkor éreztem olyan volt, mintha millió apró darabokra szaggatták volna szét a szívem.Mintha egy tört döftek volna át a testemen.De nem mutattam ki.Miért?Mert egy legjobb barát nem akad ki.Csak erőltettem magamra egy mosolyt, ami jelent pillanatban jobban hasonlított vicsorra, mit sem mosolyra.Nem akartam szó nélkül elrohanni, ezért azt mondtam, hogy "Sok sikert!De most megyek, mert az hiszem rosszul vagyok".
Bementem az öltözőbe, majd magamra zártam az ajtót.
Gyors előkaptam a telefonom, majd küldtem egy üzenetet Ness-nek, hogy siessen ide, mert beszélnem kell vele.
*Ness szemszöge*
-Szívem, mennem kell.Olivia-nak szüksége van rám.- szakítottam félbe a csókot.
-Jó, rendben.- sóhajtott fel, majd még egyszer megcsókolt.
Felpattantam a kanapéról, majd felvettem a kardigánom és siettem Livi-hez.
5 perc alatt oda is értem, majd, mint aki az utolsó torta szeletért nyúl rohantam be a terembe.Mindenki rám kapta a tekintetét és - mivel már jól ismernek - az öltöző felé mutattak.Egy mosolygó bólintással megköszöntem, majd oda rohantam az ajtóhoz.
-Olivia!Nyisd ki!- dörömböltem.
Hirtelen kattant a zár, majd egy erős mozdulattal behúzott a szobába és rögtön vissza is zárta az ajtót.
-Mi történt?- szólaltam meg.
Ő csak könnyes szemmel nézett rám, majd a szívéhez tette a kezét.Értetlenül megráztam a fejem, bár annyit már sejtettem, hogy Niall-ről van szó.Átemelte a gyűrűs ujjához a kezét és körbe forgatta rajta.
A szemeim kikerekedtek.
-Megkéri Bessie kezét?- szólaltam meg.Összeszorított szemekkel bólintott.Elkaptam a kezét, majd átöleltem.
-Sajnálom.- suttogtam.
-De a legrosszabb az ez.- emelte elő a telefonját.
Elvettem tőle, majd megnéztem a legutolsó üzenetét.
"Sajnálom, hogy rosszul vagy!Viszont olyan gyorsan elrohantál, hogy nem tudtam megkérdezni valamit.Lennél majd a tanúm?"
-Uh...Ez gáz.- szólaltam meg.
-Na elfogadom összetörök az esküvő közepén, de ha nemet mondok akkor meg megutál!
-És honnan tudod, hogy Bess igent mond?- értetlenkedtem.
-Szerelmes Niall-be.Hogy ne mondana igent?- szólt rám, úgy, mintha valami hülyeséget kérdeztem volna.Ezek szerint tényleg hülyeséget kérdeztem...
-Hé!Én csak segíteni próbálok!- mondtam.
-Akkor segíts és mond meg mit tegyek!- kiabált rám, majd összerogyott a földön sírva fakadva.
-Őszintén?Tudni akarod?- kérdeztem.
-Igen.- motyogta elég érthetetlenül, de megértettem.
-Szerintem el kellene fogadnod.- mondtam normális hangon.- Niall a legjobb barátod és szüksége van rád.
-De...
-Semmi de, Olivia!- rángattam fel a földről.- Cserben hagynád csak azért, mert talán szerelmes van belé?- értetlenkedtem.
-Mi az, hogy talán?- kérdezte.- Ness, én belé vagyok zúgva!- jelentette ki.
-Jó, oké...- húztam vissza magam.- De akkor is képes lennél?
-Nem...- rázta meg a fejét.- De most mit csináljak?- értetlenkedett.
Előkaptam a telefonját, majd írtam egy sms-t, de nem küldtem el.
-Talán ezt!- mutattam felé.
-Persze!Örömmel leszek a tanúd.- olvasta fel.- Most komolyan?- nézett rám.
-Igen.- emeltem magamhoz a telót, majd rányomtam a küldés gombra.- Kész.Elküldve.- mosolyodtam el.
-Hogy mi?- kiáltott fel.- Te normális vagy?- szólt rám.
-Most mi bajod?- értetlenkedtem.
-Ebbe belepusztulok...- ült le a földre.
-Nem fogsz!- húztam fel a földről.
*Bessie szemszöge*
Épp a hajamat fejeztem be.Amikor hallottam, hogy kinyílt az ajtó.Halkan és lassan nyílt, így valószínű, hogy Niall az és meg akar lepni.Hát nem jött neki össze...
-Add fel Niall, hallottalak.- szólaltam meg.
-Oh...- sóhajtott fel.Megfordultam meg megöleltem.
-Annyira sajnálom...- suttogtam.- Nem kellett volna elaludnom.
-Hé, Bess, nyugodj meg!- engedett el, majd megcsókolt.- Szeretlek.- mosolygott rám.
-Én is téged.- töröltem le a könnycseppet az arcomról.
-Pont ezért szeretnék valamit mondani.- nézett a szemembe.
-Jaj ne...- hajtottam le a fejem.- Szakítani akarsz.- szorítottam össze a szemem, hogy ne sírjak.
-Nem!Dehogy is, Bess!- emelte fel a fejem.- Azt akarom, hogy légy a feleségem.- nézett mélyen a szemembe, majd letérdelt elém és elővett egy gyűrűs dobozt a zsebéből.- Bessie Skearie, leszel a feleségem?
-Niall...- dadogtam...

Chapter 7 - That's a ship

*Ness szemszöge*
Sétálgattunk a fák között, kézen fogva ahogy egy normális pár szokta.
Csak annyi különbséggel, hogy egy normális pár nem szokott sétálgatni egy erdőben...
Ha csak nincs az egyik félnek hátsó, illetve gyilkossági szándéka.
Nekünk egyik se volt, csak itt tudtunk kettesben lenni.
-Hé, Ness!Figyelj.- guggolt le, majd egy fadarabbal írogatni kezdett a földön.
Eldobta a faágat, majd felállt.Lenéztem, majd azt láttam meg, hogy "I ♥ U".
Ettől kicsit ideges lettem, mert én nem igazán érzek még így.

-Minden rendben?- nézett rám értetlenül.
-Persze.- ráztam meg a fejem.- Csak én még...
-Semmi baj.- mosolyodott el, majd átölelt.
-Ness!Harry!- hallottunk egy kiabálást.
-Mi van? szólaltam meg, majd a hang irányába indultunk el.
Kiértünk a partra...
-Nézzétek!Egy hajó!- kiáltott fel örömében Eleanor.- Megmenekülünk!
-Hé!Ide!- lóbált a kezeivel Niall és Louis.
-Gyorsan!Csináljunk tűzet!- szólaltam meg.
*Zayn szemszöge*
-Sehol semmi.- sóhajtottam fel.
-Mit is képzeltünk!- pattant fel csalódottan Olivia.- Hogy találhatnánk meg mikor még a rendőrség se tudja!
-Látok valamit!- szólalt meg Perrie fentről.- De nem látom tisztán.
-Nyisd ki a távcsövet!- tanácsoltam.
Kihúzta teljes hosszába, majd elmeredt észak felé.
-Az...ott...- motyogott.- 6-an voltak, ugye?- kérdezte.
-Igen!- kiáltottam fel.
-Jó, nyugi!- szólt vissza.- Hm...
-Elmondanád mit látsz?- kiáltott idegesen Danielle.
-Szerintem őket!- nézett le ránk mosolyogva.
-Hajót észak felé fordítani!- kiabáltam.
*Liam szemszöge*
Megtaláltak minket!Ez annyira jó!Alig tudom elhinni!
A hajó közeledett felénk, majd ideért és lehorgonyozott.
Amint megállt, egy göndör hajú lány ugrott le a vízbe.
Elmosolyodtam, majd felé rohantam és szorosan átöleltem.
-Annyira örülök, hogy jól vagy.- suttogta, majd sírni kezdett.
-Dani, édesem, kérlek ne sírj!Jól vagyok!- engedtem el.Letöröltem a könnyeit.
-El sem hiszem, hogy tudok még sírni.- nevetett fel.
-Ne mond, hogy egész nap bőgtél!
-Nem.- rázta meg a fejét.- Csak reggel...este, meg egész éjjel...- folytatta.- Semmit se aludtam vagy 4 napja.- kezdett el dülöngélni.
-Akkor most aludni fogsz.- mosolyogtam rá, majd átkaroltam.Felkaptam, majd felcipeltem a hajóra.
-Hé, van valahol egy nyugodt hely?- kérdeztem.
-Persze, arra!- mutatott jobbra egy hapsi, aki gondolom a kapitány.
-Köszönöm.- bólintottam, majd elindultam egy ajtó felé.Beléptem rajta, majd leültem egy szőnyegszerűségre.
Lefeküdt mellé, majd a fejét a mellkasomra hajtotta.
-Mondtam már, hogy szeretlek?- szólalt meg halkan.
-Igen, mondtad.- mosolyodtam el.- És én is téged.- folytattam, majd átkaroltam.- Na, aludj!- nevettem fel.
*Olivia szemszöge*
-Szia.- sétáltam oda Niall-höz.
-Szia.- mosolygott rám.- Hát, látom Bessie-t nem nagyon érdekli, hogy mi van velem.- sóhajtott fel.
-Jaj ez nem igaz!- basszus Livi, mi a francért csinálod ezt?Végre a tiéd lehet!- Egész nap bőg.Most először alszik és nem akartam felkelteni.- én nem vagyok normális...
-Oh, értem.- bólintott.- Várj, mi az, hogy nem akartad felkelteni?- értetlenkedett.
-Ja, pár napja hozzám költözött, mert fél, hogy hülyeséget csinál amíg egyedül van.
-A kis aranyos.- nevetett fel.
-Aha, az.- mosolyogtam kínosan.- Na de akkor örülök, hogy jól vagy és többiek is.
-Emberek!Felszállni a hajóra!- kiáltott fel Zayn
Mindenki feltápászkodott, majd elindultunk haza.
Egy fadoboz tetején üldögéltem, mikor megszólalt mellettem valaki.
-Leülhetek?- kérdezte, édes hangján, amitől egyszerűen megőrülök.
-Persze.- mosolyogtam rá.
-Na és veled mizu?- érdeklődött.
Mivel a doboz elég kicsit volt, ezért nagyon közel ültünk egymáshoz.
-Hát tudod éneklek...- nevettem fel a végén.
-Nem mondod?Képzeld!Eddig is tudtam.- suttogta, majd felnevetett.
-Jó, de most új dalon dolgozunk.- mosolyodtam el büszkén.
-Oh, tényleg?
-Aha.- bólintottam.
-És miről szól?- kérdezte.
-Nem szabad elárulnom.- húztam el a cipzárt a számon.
-Jó, akkor mesélj másról.- lökött meg egy kicsit.

Lehet kicsit elsiettem, ha valaki így érez akkor bocsi!Amúgy, légyszi kaphatok kommentet? :)

Chapter 6 - I like you!

Harry, amióta tegnap leszóltam még a közelembe se jött.
Ez most az jelenti, hogy sikerült?Igen!
Bár nem tagadom, nem csókol rosszul, de akkor sem értem miért kell neki ilyen csinálnia.
A part egyik eldugottabb részében üldögéltem és néztem a hullámzó, tiszta vizű tengert.
Hirtelen zajt, recsegéseket hallottam, majd hátra kaptam a fejem.
-Ne haragudj!Zavarok?- szólalt meg félénken Harry.
Olyan édes és aranyos volt ahogy ott álldogált félénken, lehajtott fejjel.Valahogy képtelen voltam elküldeni.
-Nem.- ráztam meg a fejem.Felkapta a fejét, majd leült mellém.
Nem túl közel, de nem is olyan távolt.Körülbelül olyan negyed méter se volt köztünk...
-Sajnálom.- törte meg a csendet.- Nem tudom mi történt.Egyszerűen megzakkantam!- rázta a fejét értetlenül.
-Én csak azt nem értem, hogy lettél belém szerelmes 1 nap alatt?- értetlenkedtem.
-Elmondok egy titkot.- nézett rám.Térdeire volt téve összekulcsolt kezei.
Érdeklődve kicsit közelebb ültem hozzá.
-Igazából mindig is tetszettél.- mondta, majd lehajtotta a fejét.
-De akkor...- akadt el a szavam.
-Csak azért csináltam, mert legalább valamilyen szinten kapcsolatban vagyunk.Mármint nem úgy...
-Oh...- sóhajtottam fel.- Miért nem mondtad eddig?
-Miért ha elmondtam volna, nem törted volna össze a szívem?- nézett rám értetlenül.- Tudom, hogy nem táplálsz felém érzelmeket.Nem is akarom erőltetni...
-Miből gondolkozol így?- érdeklődtem.
-Az utóbbi 4 napban akárhányszor közelítettem feléd, bántalmaztál.- nevetett fel.- Arcon csaptál, belelöktél a vízbe és ráharaptál a nyelvemre.
-Jó, tudom...- hajtottam le a fejem.- Ne haragudj.- suttogtam.
-Mi van?- kerekedtek ki a szemei.- Te bocsánatot kérsz?- értetlenkedett.
-Igen, mert...- akadtam el.Felsóhajtottam.- Az igazság az, hogy én mindig is olyan lány voltam aki elijesztette a pasikat és most, hogy jöttél te és konkrétan lekaptál, nem tudtam, hogy reagáljak rá...- néztem rá.- Te is...- botlott meg a nyelvem.- Vagy is...Én...- motyogtam.Értetlenül nézett rám.- Basszus azt akarom kinyögni, hogy te is tetszel!- csókoltam meg.
Hihetetlen, hogy ezt tettem!Komolyan?Képes voltam erre?Megbolondultam...
Megfogta az arcomat, majd másik kezével a derekamnál húzott közelebb magához.Átkaroltam a nyakát, és hozzásimultam.Lassan ledöntött a homokba, majd mosolyogva eltávolodott.
-Elképesztő vagy.- suttogta.
-Tudom.- vigyorodtam el.
*Lou szemszöge*
Eltátott szájjal és kikerekedett szemekkel, vagyis érdekes arckifejezéssel, rohantam vissza többiekhez.
-Nem fogjátok elhinni mit láttam!- kiabáltam.
-Hát a tekinteted elég érdekes, szóval mondhatod.- vigyorgott rám Niall.
-Haha.- ironizáltam.- Ness és Harry csókolóztak.- folytattam.- És most Ness csókolta meg Harry-t.
-Wow.- szólalt meg Niall.
-Nagyon tartalmas mondat volt Niall!- veregette meg a vállát Liam.
-Meglepődtem.- adott választ.
-Na nem mondod?- nézett rá El.
*Perrie szemszöge*
Halkan léptem be a terembe.Tudom, hogy Olivia még "dolgozik".
Épp egy új számot vesznek fel.
Meghúzódtam a sarokban, hogy nem zavarjak, majd hallgattam.
Livi-nek elképesztő hangja van, és tudja is.

Befejezték a dalt, majd Livi rám nézett és elmosolyodott.Integettem neki, majd elindult felém.
-Csodálatos hangod van.- szólaltam meg.
-Köszi.- mosolygott.- Neked is.- lökött meg.
Hirtelen elkomolyodott a tekintetem, amit ő is észre vett.
-Mi történt?- értetlenkedett.
-Már több, mint 4 napja kutatnak utánuk...- kezdtem el.
-Nem, nem, nem!- tiltakozott.- Ez lehetetlen!- rázta a fejét.
-Olivia!- fogtam meg a vállát.- Nem mondtam, hogy nem élnek.Csak azt akartam mondani, hogy nem találják őket.Sehol sem.- folytattam.
-De ugye nem adják fel?- érdeklődött.
-Még ma és holnap..aztán...- akadt el a szavam.
Elkezdett mindenfele nézni, majd elindult az ajtó fele.
-Hogy indulnál neki?- szóltam utána.- Azt se tudod merre felé keresd!
-Nem tudok tétlenül várni.- jött vissza hozzám.- Ha a rendőrség nem, akkor majd én fogom őket megtalálni!- indult meg újra kifelé.
-Várj!Veled megyünk!- mentem utána.
-Kik?- értetlenkedett.
-Én, Zayn és Dani.- válaszoltam.
[---]
-Mindenki kész?- kiáltott fel Zayn.
-Igen is kapitány!- mondtuk egyszerre Livi-vel.
-Kérlek ne hülyéskedjetek!- szólt ránk Dani.
-Jó, oké.- léptem fel a hajóra, majd felhúzta Olivia-t.
-Akkor induljunk.- szólalt meg Zayn, majd a kormány mögé állt.
-Ugye nem te akarsz kormányozni?- kérdeztem.
-Nem.- nevetett fel, majd átadta a helyét a hajókapitánynak.

Chapter 5 - Ya, I know

*Ness szemszöge*
[2 nap múlva]
Egy mélyet szippantottam a reggeli friss, hideg és kellemes levegőből.
Reggel még, olyan nyugodt és kellemes idő van.Később meg megsülök.
Ilyenkor reggel még mindenki alszik, egyedül én vagyok ilyen korán kelő...Meg amúgy se tudok aludni "idegen" helyen.
Gondoltuk mivel nem egy rövid ideig leszünk itt és a legfontosabb a túlélés, ezért építettünk egy "kezdő" házat.
Egy kis faház, amiben elférünk.Semmi extra.
-Szeretem az ilyen reggeleket.- ült le mellém Harry.- De nem jobban nálad.- mosolygott rám, majd megcsókolt...
-Ááááá!- kiáltottam fel, majd megnyugodva tapasztaltam, hogy ez csak egy álom volt.- Te jó ég...- suttogtam.
-Minden rendben?- nézett rám El.
-Igen, persze...- sóhajtottam.
*Olivia szemszöge*
Csak úgy ültem a kanapén betakarózva, mikor kopogtattak.Felpattantam a helyemről, majd az ajtóhoz siettem.
-Szia Bessie.- köszöntöttem meglepődve.
-Szia Olive.- mosolygott rám.- Kérhetek tőled egy aprócska szívességet?- kérdezte.
-Mit?- értetlenkedtem.
-Nem költözhetnék hozzád egy pár napra?Olyan rossz Niall nélkül.Egyedül pedig félek, hogy valami hülyeséget csinálok.
-De, persze.- engedtem be magam mellett.
-Köszönöm!- ölelt át.- Annyira...
-Ki ne mond.- szakítottam félbe.- Hozzuk át a cuccaid.- erőltettem egy mosolyt az arcomra.
-Oh, nem kell.Elhoztam már pár dolgot.- húzott be 2 bőröndöt az ajtó mellöl.- Behoznád a kis táskám?- kérdeztem.
Ja, hogy ő már ezt így kigondolta?Honnan tudta, hogy belemegyek?Egyáltalán miért is nem dobom ki?
Ja, tudom!Mert ha kidobom akkor Niall megutál....
-Persze.- sóhajtottam fel, majd beemelte a kicsit sem olyan kis táskát.- Bess.Te hány évre pakoltál el?- értetlenkedtem.
-Oh, ez csak 3 heti ruhám.- nézett rám.- Abban pedig a reggeli szépítkezéshez való cuccok vannak.
-Ebben?Nekem csak egy fésű és egy fogkefe kell.- értetlenkedtem.
-Jó, de én oda figyelek a kinézetemre.- mosolygott.- Most viszont fel viszem a vendégszobába a cuccokat.
-Oké.- mosolyogtam rá, majd eltűnt a lépcső tetején.Miért?Én nem figyelek oda magamra, csak mert nekem nem kell egy csomó hülyeség?- Niall, kérlek bocsáss meg.- suttogtam.
-Olive!Hozd fel a táskám!- szólt le.
-Nem vagyok Olive!- morogtam magamnak.Legszívesebben felkiáltottam volna, hogy "A nevem Olivia!", de várj...Meg is tettem!
-Jó, bocsi.
Felkaptam a táskáját és felvittem a szobába.
-Tessék.- dobtam le az ajtó mellé.
-Hé, ne dobáld!Még a végén felrobban a hajlakkos flakon!- szólt rám.
-Minek az neked?- értetlenkedtem.
-Tudod, szeretem ha jól nézek ki.- bólintott érthetően.
Miért is szeret téged Niall?- értetlenkedtem magamba.Bár szívesen megkérdeztem volna tőle.
-Nem baj ha kicsit fent maradok?Pihenni szeretnék.
-Nem, persze.- erőltettem egy mosolyt az arcomra.- Maradj csak.- csuktam be magam mögött az ajtót.
Leballagtam a nappaliba, majd sóhajtva bementem a konyhába és készítettem egy kis limonádét.
Hosszú lesz ez az időszak, remélem gyorsan megtalálják őket...
*El szemszöge*
-Azért annyira nem rossz itt.- szólaltam meg.
-Addig nem amíg veled vagyok.- mosolygott rám Lou, majd megcsókolt.
-Ne nyalakodjatok már!- szólt hozzánk Niall.
-Fogd be Horan.- szólt vissza Lou.
-Ne, most ne.- nyugtattam.- Hiányzik neki Bessie.- suttogtam.
-Jó, oké.- sóhajtott fel, majd csend lett.
-De jó ez a csend.- szólalt meg Liam.
-Ja.Ma még nem kiabált Ness.- nevettem fel.
-Hagyj már békén!- kiáltott fel az emlegetett szamár, majd meg is jelent a hang tulajdonosa.
-Azt hiszem elkiabáltad.- nevetett fel Niall.
-Na ide figyelj!- fordult Harry felé.- Lehet, hogy abban a picinyke dobogó szervedben, amit szívnek mernek hívni, van valami vonzalom felém, de nem fogod fel azzal a icike-picike agyacskáddal, hogy mi soha, de SOHA nem leszünk egy pár!Egyszerűen ki nem állhatlak!Sosem leszek szerelmes egy ilyen idióta, beképzelt, arrogáns, majomba, aki azért csak, mert híres és jól néz ki, azt hiszi megkaphat bármit és bárkit!- üvöltött rá.
-Szóval helyesnek tartasz?- emelgette a szemöldökét Harry.
-Te, te, te teljesen megzakkantál??- ordított fel.- Te az előbbi monológomból csak ennyit jegyeztél meg?Kibírhatatlan vagy!- mondta, majd elrohant
-Már nem azért, én szeretem Harry-t, de most komolyan csak ennyit fogott fel?- értetlenkedtem.
-Áh, csak húzza Ness agyát.- válaszolt Niall.
-Na mizu?- társult hozzánk Harry.
*Ness szemszöge*
-Idióta, tökfej!- rúgtam bele az egyik fába.- A rohadt életbe!- suttogtam.Na ez egy kicsit fájt.De nem annyira, mint ez az idióta...
Nem hiszem el, hogy nem érti meg!Miért olyan nehéz megértenie?Talán nem angolul beszélek?Vagy mi?
Egyszer megfogom ölni...komolyan mondom...

Chapter 4 - Salt water

*Danielle szemszöge*
-El-elsüllyedt?- nyeltem egy nagyot idegességképpen.
-Viszont mondták, hogy elmenekültek csak az áramlat elsodorta őket.- mondta Pezz.
-Te jó ég...- motyogtam, majd elkezdtek hullani a könnycseppjeim.Mi van ha Liam-nek baja esett?Tudom, hogy képes vigyázni magára, de mi van ha baleset érte?Úgy félek...
-Dani.- ölelt át Perrie.- Ne sírj!Biztos jól vannak.- nyugtatott.
-Te nem érted!- keltem ki.Megtörölte az arcom, majd felálltam.
-Szerinted mi nem aggódunk?- szólalt fel Zayn.- Egyáltalán te hogy is kerülsz ide?- értetlenkedett.
-Még sem volt interjúja ezért gyorsabban végeztünk így előbb jöttem.- szipogtam fel a végén.
*Ness szemszöge*
Épp egy fára másztam fel, hogy körül nézzek.Nem túl meglepetten véltem, hogy egy szigeten vagyunk.
-Ness!- kiáltott fel Harry.- Ha előlem menekülsz akkor rosszul csinálod!
-Kopj már le Styles!. kiabáltam le.- Hidd el!Ha menekülni akarnék már megöltem volna magam.
Hirtelen megcsúszott a kezem és egy sikítás keretében leestem...Harry kezeibe.
-Szia.- vigyorgott rám, majd váratlanul megcsókolt.Mikor megemeltem a kezem, lefogta.Nyelvét átdöfte ajkaim között, mire ráharaptam.Fájdalmában felkiáltott, majd elengedett.
-Dögölj már meg!- kiabáltam rá.
Kisétáltam a partra és víz felé vettem az irányt.
-Mi történt?- kérdezte El.Pólommal a nyelvemet kezdtem törölni, majd amikor oda értem kimostam a szám.
-Ness!Ugye tudod, hogy ez sós víz?- érdeklődött Liam.
-Nekem édes mindegy, hogy milyen a víz, csak kimossa ez az ízt a számból.- köpködte ki a vizet.
-Ennyire nem lehetett rossz!- jelent meg Harry.
-Te teljesen megzakkantál?- kiabáltam rá.
-Elég!- állt közénk Niall.- Ne veszekedjetek már!- forgatta a fejét kettőnk között.- Mi bajotok?
-Nekem semmi.- szólalt meg Harry.
-Nekem viszont az, hogy meg van zakkanva!
-Miért?- kérdezte, majd felsóhajtott.
-Mert folyton, váratlanul megcsókol!
-És mi a probléma?- értetlenkedett.- Ennyire rosszul csókol?
Kinyitottam a szám, de egy hang se jött ki rajta...
-Nem.- nyögtem ki.
-Akkor mi a baj, cica?- karolt át Harry.
-Ha még egyszer megcsókolsz, itt helyben kiheréllek!
-Oh, kincsem.Ha meztelen akarsz látni csak szólj.- emelgette a szemöldökét.Felemeltem a kezem, de elkapta és egy puszit nyomott rá.
-Nem vagy normális!Mi bajod vagy?- értetlenkedtem.
-Ness.Azt hiszem én beléd zúgtam.- vörösödött el.
-Harry, hagyj békén!- szakadtam ki a szorításából és elindultam.Eleanor mellé érve elkaptam a kezét és elráncigáltam.
-Hé!- szólt rám.- Épp valami közepén voltam...
-Szerinted az engem érdekel?
-Ennyire ki vagy akadva azért, mert Rómeód megcsókolt?- vigyorodott el.
-Harry nem a Rómeóm!- szóltam rá.
-De te vagy az ő Júliája...
-Az engem nem érdekel.- undorodtam el.
*Perrie szemszöge*
Épp most kopogtattam be Olivia ajtaján.Azért neki is tudnia kell erről...
Olivia, Niall legjobb barátnője.Igaz, Livi többet érez, mint barátság, de erről Niall nem tud, mert neki barátnője van, Bessie.Már lassan fél éve együtt vannak, de attól még Niall nagyon számít Livi-re.
Újra kopogtattam, mert nem nyílt az ajtó.
-Igen?- dugta ki komás fejét az ajtón.- Perrie?- kérdezte hunyorítva.- Gyere beljebb.- tárta ki az ajtót.
-Wow.- szólaltam meg.- Te most keltél fel?- értetlenkedtem.
-Igen...Tegnap este későn értem haza.Szerintem egész nap aludtam volna, ha nem jössz.
-Jó, hagyjuk.Valamit el kell mondanom.- vettem egy mély levegőt.
A kanapéra mutatott, majd mindketten leültünk oda.Magához kapta a plüssét, majd rám nézett.
17 évesen olyan, mint egy gyerek...

-Szóval...- kezdtem.- Ugye, tudod, hogy Niall-ék elmentek egy hajóútra.- folytattam, majd bólintott.- Történt egy kis baleset...ezért a hajó elsüllyedt, de a srácok jól vannak.Időben elmenekültek, csak az áramlat elvitte őket valahova.Mindenki őket keresi.- nyomta le egy szuszra.
Kicsit elfordította a fejét.Gondolom átgondolja mit is mondtam.Hirtelen rám kapta a tekintetét kikerekedett szemekkel.
-Bessie tudja?- kérdezte.
-Téged csak ez érdekel?- akadtam ki.
-De hát, ő Niall barátnője...- csukta össze egy pillanatra a szemét.
-Mit érdekel téged most Bessie?- értetlenkedtem.- A srác, akibe bele vagy zúgva, eltűnt!
-Még is mit csináljak?- értetlenkedett.- Akadjak ki, hogy most mi van vele?
-Igen!- szóltam rá.
-Persze, hogy aggódok, de ez Bessie dolga...
-Miért lenne az övé?
-Nem a barátnő dolga, hogy aggódjon a pasija után?- kérdezte.
-Olivia fejezd be!
-Igen, Perrie?- érdeklődött.
-Miért csinálod ezt?Niall-nek fontos vagy!
-Igen, nekem is fontos.De neki a barátságom fontos...
-Hidd el!Niall rájön, hogy Bess nem az igazi és akkor, majd ott leszel neki te.- biztattam.
-Jó, oké...- sóhajtott fel.- El mondhatom én Bessie-nek?- nézett rám vigyorogva.
-De finoman!- mondtam.
-Értettem!- pattant fel, majd megkereste a telefonját.