Chapter 17 - What is it that you don't go to the wedding?

-MI AZ, HOGY NEM MÉSZ AZ ESKÜVŐRE?- kiabáltam.
-Összevesztünk.- sóhajtott fel.
-Hogy?Mivel?- értetlenkedtem.
-Nos...Amikor kb. 2 hónapja áthívott magához, akkor el kellett mennem mosdóba.Bessie otthon volt, bent a szobájába és egyik barátnőjével beszélgetett telefonom.Megálltam az ajtó előtt, hallottam mit mond.Köztük azt is, hogy terhes, de nem Niall az apa.Ezt elmondtam neki is, de nem hitt nekem, mert Bessie kibeszélte magát.Aztán elküldött én meg mondtam, hogy felejtsen el.- magyarázkodott, majd egy nagy levegővel befejezve.
-Egyedül nem megyek- szólaltam meg.
-És nem is mész egyedül.- nézett rám.- Menj Harry-vel.- sóhajtott fel.
-Vá-várj.- ráztam meg a fejem.- Bess terhes, de nem Niall az apa?- kerekedtek ki a szemeim.- A kis ribanc megcsalta!- csattantam fel.
-Na nem mondod?Én azt hittem csak úgy egy magzat lett a hasába!- kiáltott rám mérgesen.
-Jó, oké.- hallgattam el.
-Ne haragudj...
-Semmi baj.- ráztam meg a fejem.- De akkor is eljössz!- kaptam el a kezét, majd az emelet felé ráncigáltam.
-Olivia!- szakadt ki a szorításomból.- Nem megyek el az esküvőre.- mondta határozottan.- Megmondtam.
-De...- akadt el a szavam.- Én is elmegyek.Amolyan be nem jelentett meglepetés ember leszek.- próbáltam a legjobbat kihozni.Muszáj eljönnie!
-De neked örülni fog.- mosolygott biztatóan rá.- Én pedig nem akarom látni.- komolyodott el.- Inkább hisz annak akit 1 éve se ismer, mint, hogy annak akit az egyik legjobb barátjának mondhat 3 éve!- akadt ki.- Engem nem érdekel!Nevelje fel vele más gyerekét.
-Ness...
-Nem, Livi.Nem megyek!
-Akkor én sem.- tettem keresztbe a karjaim.
-Mi?- kapta rám a tekintetét.- Ne légy hülye!- szólt rám.
-Te se.- vágtam vissza.
-Livi...- nyöszörgött.
-Gyere!Csináljuk meg a hajad!- vigyorodtam el, majd beráncigáltam a szobába.
[---]
Kevesebb, mint másfél óra alatt elkészültünk.A haja nagyon jó lett.
A ruhával sokat bajlódtunk.Tényleg sokat.De azért sikerült valamit összehoznunk.
-Mehetünk?- kiáltott fel Harry.
-Igen!- kiabáltunk, majd lementünk a földszintre.
-Wow.- nézett végig csodálkozva Ness-en.- Csodálatos vagy.- mosolyodott el.
-Köszi.- mosolygott rá.
-Akkor menjünk.- szólaltam meg.
Lassan eljutottunk a kocsihoz, majd elindultunk.
Mire odaértünk már csak 5 perc volt az esküvőig.Ness és Harry rohantak be a terembe, de én Niall-höz mentem.
Mély levegővétellel álltam meg az ajtó előtt.Erőt vettem magamon, majd benyitottam.
Hirtelen rám kapta a tekintetét.
Megijedtem mikor megláttam könnyektől átáztatott arcát.
Egy levelet szorongatott a kezében...
Csak egy szó keringett a fejembe.
-Ribanc.- durmoltam, majd odaszaladtam Niall-höz.
-Ness-nek igaza volt.- szipogott fel, majd átölelt.Szorosan magához húzott és erősen szorított.- El ne engedj!- parancsolta.Legkevésbé se érdekelt, hogy hogyan fejezte ki magát.Legalább ölelhettem.
Egy ideig csak álltunk, én tartottam, ő sírt vagy csak szipogott.
Az ajtó halkan és lassan kinyílt, mire megfordultunk.Liam és Louis nézett rám értetlenül.
-Öm...Minden oké?- szólalt meg Lou.Hirtelen, erősen Liam vállba csapta.
-Mi történt?- kérdezte Liam aggódva.
Elvettem Niall kezéből a levelet, mert megint olvasni akarta.
-Add vissza!- kiabált rám.- Had lássam az írását!- kérlelt.
-Nem!- kiabáltam vissza, majd odaadtam Liam-nek.- Niall, nem is értelek.- fordultam felé.- Elment, te meg az írását akarod látni??- értetlenkedtem.- Itt hagyott az esküvő előtt!Térj már magadhoz!- ráztam meg.- Nem érdemel meg téged.- néztem a szemébe.- Nem érdemli meg, hogy sírj miatta.- ráztam meg a fejem.
-Livi, olvastad már az üzenetet?- érdeklődött Liam, a papírról rám pillantva.
-Nem, de tudom miről szól.- válaszoltam.Átadta nekem.Felsóhajtottam, majd olvasni kezdtem.
"Niall
Sajnálom, hogy eddig várattalak, hogy eddig húztam az agyad.De bolond voltál, mert hittél nekem!Ness igazat mondott...Megcsaltalak, terhes vagyok.Bocs, hogy így közlöm veled.Na pá!
Üdv. Bess ;)"
-Az a kis...- fogta még be időben a számat Liam.Nem akartam, de a düh irányított, ezért megharaptam a kezét.- Mi az, hogy "bocs, hogy így közlöm veled"?!- kiáltottam fel.- Ja, Bess.Bocs, hogy így közlöm veled, de egy kurva vagy!- parodizáltam.
-Olivia nyugodj le!- lépett elém Lou.- Megijeszted Niall-t.- suttogta, majd komolyan a szemembe nézett.
Hátra fordultam hozzá.
-Ne, ne.- rázta a fejét, mikor beszédre nyitottam a szám.- Igazad van.- bólintott.- Srácok.- nézett a fiúkra.- Szóljatok, hogy nem lesz esküvő.
[Másfél hónap múlva]
-Halihó!- léptem be az ajtón két doboz fagyival a kezemben.
-Szia.- nézett rám a pokróc alól.
-Vanília vagy csoki?- érdeklődtem, majd a konyha felé indultam meg.
-Csoki!- jelentette ki.
Beléptem az ajtón, majd elővettem két kanalat.
Lepattantam a kanapéra, majd odaadtam Niall-nek a fagyit.

-Imádlak.- mosolygott rám, majd elkezdett enni.

-Tudom.- vigyorodtam el.- Ettél ma már valamit?- érdeklődtem.

-Nem...- válaszolt, majd mielőtt felemelte volna a kanalat elvettem a dobozt.

-Add vissza!- nyafogott.

-Először egyél valami táplálót!- adtam ki a parancsot.- Nem laksz jól fagyival.- magyaráztam.

-Nem tudok enni.- szólalt meg, majd kérően a szemembe nézett.Felemeltem a fagyit, mire érte nyúlt, én pedig elhúztam, csak, hogy ezzel sikeresen rám esett.

Elhúzott egy tincset az arcomból, majd mélyen a szemembe nézett.

Ajkaival közeledni kezdett mikor...

A 18.rész /ami az utolsó is/ csak jövőhéten szombaton vagy vasárnap jön.Mivel nem leszek itthon!

Chapter 16 - Maybe...maybe, once

*Olivia szemszöge*
[2 hónap múlva]
Csodás álmomból keltett fel a csengő hangja.Komásan felkaptam magamra a fürdőköpenyem, majd lassan lesétáltam a bejárati ajtóhoz.
-Igen?- szólaltam meg mikor kinyitottam.- Chris?- kerekedtek ki a szemeim.
-Szia.- mosolygott rám.
-Hát te?- értetlenkedtem.- Hány óra van?
-Fél 9.- adott választ.
-Oh te jó ég!- kiáltottam fel.- Gyere beljebb, én addig felöltözöm.- mondtam, majd rohantam is az emeletre.Felkaptam az előkészített ruhámat, majd berobogtam a fürdőbe.
Ledobtam magamról a köpenyt és a pizsamát.
Felkaptam magamra a ruhámat, majd megmostam az arcom.
Feltettem egy kis sminket, majd neki álltam a hajamnak.
Sikeresen elkészültem 10 perc alatt.Mosolyogva néztem bele a tükörbe.

Örültem, hogy jól nézek ki.

Miközben csodáltam magam, eszembe jutott Chris.

Letipegtem a magassarkú cipőmbe a nappaliba.

-Wow.- nézett rám meglepett arccal.- Gyönyörű vagy.- mosolyodott el.

-Köszönöm.- mosolyogva pirultam el.

-Eléggé kicsípted magad.- pillantott végig rajtam.

-Tudom.Muszáj.- nevettem fel, majd mélyet sóhajtottam és belenéztem a nappali, egész alakos tükrömbe.- Biztos jó?- érdeklődtem.

-Tökéletes.- mosolygott vissza a tükörképe.

-De minek öltöztél ki ennyire?- értetlenkedett.

-Ma lesz Niall esküvője és el kell mennem.- adtam választ, majd felé fordultam.

-De nem összevesztetek?- folytatta, értetlen tekintettel.

-Lehet.De ő a legjobb fiú barátom és én vagyok a tanúja...már persze nem kért meg mást.- sóhajtottam egy mélyet.

-Na és mikor érsz vissza?- lépett közelebb hozzám, majd átkarolta a derekam és a fülemhez hajolt.- Valamikor meg kéne ejteni egy randit.- suttogta.

-Chris.- nevetve toltam egy kicsit arrébb.- Az a randi még nem biztos.

-Ééés miikor leesz biiztooos?- nyújtotta el a szavakat gyerekes hanglejtéssel.

-Talán...talán, egyszer.- hajtottam le a fejem.- Viszont megyek, mert ha nem szerzek egy taxit, itt ragadok.- magyarázkodtam, majd felkaptam a táskám.

-Elviszlek a reptérre.- ajánlotta.

-Tényleg?- fordultam meg.

-Persze.- bólintott, majd udvariasan kinyitotta előttem az ajtót.

Mosolyogva köszöntem meg, majd mikor ő is kilépett, bezártam lakást.

Bepattantunk az autóba, majd elindultunk.

Az út nagy része csendben telt el.

Mikor odaértünk Chris szintén udvariasan kinyitotta nekem az ajtó, majd bekísért.

-Siess vissza!Hiányozni fogsz!- ölelt át.

-Chris.Csak 2 napra megyek.Nem fogok elveszni.- nevettem fel.

-Jó-jó, tisztában vagyok vele.- mondta zavartan.

-Oké, akkor megnyugodtam.- mosolyodtam el, majd egy puszit nyomtam az arcára.- Hétfőn találkozunk.- néztem a szemébe, majd odamentem a London-ba induló járat kapujába.

[---]

Erőteljesen kopogtattam be Ness ajtaján.

-Egy pillanat!- kiáltotta egy hang az ajtó túl oldalán.

Mélyet sóhajtottam.Hirtelen kattant a zár, majd kinyílt az ajtó.

-Szia.- mosolyodtam el.

-Áááá!- kiáltott fel, majd magához szorított.- Úgy hiányoztál!

-Ness.Kinyomod belőlem a szuszt.- fulladoztam.

-Ne haragudj!- engedett el.

-Szívem, baj van?- jelent meg a lépcső tetején Harry.- Livi!- kiáltott fel ő is.

-Mi van?- értetlenkedtem.- Nem vagyok süket!- forgattam a szemeim.

-Te jó ég!Gyönyörű vagy.- nézett végig rajta Ness.

-Köszi.- mosolyogtam.

-Mész az esküvőre?- érdeklődött Hazza.

-Igen.- bólintottam.- Ness, ugye tudod, hogy 2 óra múlva esküvő?- néztem rá.

-Igen.

-Akkor meg?Miért nem készülődsz?- értetlenkedtem.

-Tudod Livi...- nézett rám.

OLVASD EL!

Olvassátok el ha szeretitek a blogom + szeretnétek továbbra is követni.
LINK!
Itt a linkem!Kövessetek :D
URL(főaváltozatosság!)

Chapter 15 - Niall is stupid!

[---]

Kopogtam Niall ajtaján, majd vártam.
Hirtelen, egy nagy lendülettel kinyílt az ajtó, majd szőke hajú barátomat láttam meg.
-Szia.- mosolyodott el.- Mi szél hozott?- érdeklődött.
-Te hívtál...Úgy 20 perccel ezelőtt.- nevettem fel.
-Ja tényleg!Gyere be!- invitált beljebb.
-Mi van?Ennyire ki vagy?- kérdeztem.
-Bess annyit tud variálni...- nevetett fel.
-El tudom képzelni.- mosolyogtam.
-Na szóval arról lenne szó, hogy se Eleanor, se Dani, nem tud választani.Pezz nem ér rá úgy, hogy te maradtál.- nevetett fel.- Szóval akkor melyik?- emelt fel két nyakkendőt.- Kék vagy fekete?- kérdezte kétségbeesetten.
-Hát nem is tudom...Legyen mondjuk...- gondolkodtam el.- ...miért nem kérdezed meg a menyasszonyod?- érdeklődtem.
-Nem!Ezt egyedül akarom eldönteni.- rázta a fejét.
-Igen?Akkor én?- értetlenkedtem.
-Erről neki nem kell tudnia.- legyintett, mire felnevettem.
-Fekete.- válaszoltam.
-Oké, köszi.- mosolygott rám.
-Csak úgy kíváncsiságból, melyiket mondani El?- érdeklődtem.
-A feketét.- adott választ.
-Akkor Dani mondta a kéket.- motyogtam.
-Nem.Ő is a feketét mondta.- rázta meg a fejét.
-Akkor minek kellettem?- értetlenkedtem.
-Biztosabb ha 3 ember mondja.- vigyorgott rám bocsánatkérően.Felsóhajtottam.- De biztos jó lesz?
-Igen.- bólogattam.- Használhatom a mosdót?- érdeklődtem.
-Jobbra a második ajtó.- mutatott az emeletre.
-Köszi.- indultam el.
Felértem az emeletre, mikor hangokat hallottam az egyik ajtó mögül.Nem akartam leselkedni, de nagyon érdekelt.
Óvatosan benéztem a résnyire nyitott ajtón.Bessie-t láttam meg ahogy telefonált.Oldalasan volt nekem, így nem látott.
-Nem!Nem!- rázta a fejét.- Nem fogom.- mondta határozottan.- Nem tudom.- sóhajtott fel.- Stacy!Dehogy mondom meg neki!Összetöröm vele a szívét!- csattant fel.- Hogy érted?Meghülyültél?- nevetett fel.- Belém van zúgva...- vigyorodott el.- Talán el kéne mondanom neki, hogy terhes vagyok.- sóhajtozott.- Mi?Dehogy!Ki akarna tőle gyereket?Austin, az apa!
Kikerekedtek a szemeim.
-Mi van?- tátogtam el a számmal, majd arrébb álltam.Elképedve sétáltam le a földszintre.
Már nem is kell mosdóba mennem...Minden belém fagyott.
-Mi van, szellemet láttál?- nevetett fel, meglátva Niall.
-Sokkal rosszabbat.- néztem rá.- Niall...- álltam elé.- Akaratlanul is hallottam, hogy Bessie telefonál.
-Tudod az emberek szoktak telefonálni a többi emberekkel.- magyarázta.
-Az egyik barátnőjével beszélt és épp azt mondta neki, hogy terhes, de nem te vagy az apa.
-Mi?- értetlenkedett, majd hirtelen mögém nézett, az emelet fele.- Ez igaz?- kérdezte.Hirtelen megfordultam így megláttam Bessie-t.
-Niall ne légy nevetséges!- nevetett fel.- Dehogy igaz!- rázta a fejét.- Stacy-vel azt beszéltük, hogy citromsárga vagy nap sárga koszorúslányruha legyen.
-Ne!Ne!Niall!Hazudik!- csattantam fel.
-Miért hazudnék?- értetlenkedett.
-Miért hazudna nekem?- nézett rám Niall.
-3 éve ismersz!Én miért hazudnék neked?- kérdeztem.
-Talán, mert nem akarod elfogadni, hogy elveszem feleségül a világ leggyönyörűbb lányát.
-Bessie megcsalt!
-Nem csaltam meg.- állt Niall mellé.- Ki az a hülye aki meg tudná csalni ezt a cuki pofát.- puszilta meg az arcát.
-TE!- kiáltottam fel.
-Ness, menj el!- mutatott az ajtóra Nialler.
-De...nem hazudok.
-Ness!- nézett rám szúrós szemekkel.
-Jó!Légy hülye!De azért ne vakítson el a szerelem!- kiabáltam.- Ami nem is igazi.- mondtam halkabban.
-Tudod, mindenki magából indul ki.- vigyorgott rám Bessie.
-Hogy mondod?- léptem közelebb hozzá.- Az én szerelmem nem igazi?- kérdeztem.- Nem tökéletes...Melyik az?- értetlenkedtem.- De én legalább szívből szeretem a barátomat!Nem, mint te!Te ribanc!- kiáltottam fel.- Te pedig jobb ha elfelejtesz!- néztem rá Niall-re.
-Pont ezt akartam mondani.
-Majd ha rájössz mi az igazság, tőlem ne várj bocsánatot.- komolykodtam, majd kisétáltam az ajtón.
[---]
-Baj van?- érdeklődött Harry, mikor beléptem a házba.
-Niall hülye!- kiabáltam.
-Miért is?- értetlenkedett.
-Bessie megcsalta és nem hisz nekem!- válaszoltam üvöltve mérgem miatt.
-Mi?De...van...bizonyítékod?- kérdezte.
-Az egyik barátnőjének mondta a telefonba, hogy terhes, de valami Ashton, vagy Austin az apa.- adtam választ hűtöttebben.- Majd ha rájön, hogy igazat mondtam, könyöröghet a bocsánatomért.- könnyeztem be.
-Beszélek vele.- szólalt meg.
-Ne!Inkább ne!- ráztam meg a fejem.- Akkor azt hiszi én vettelek rá, hogy beszélj vele.
-Akkor mit csináljunk?- kérdezte.
-Nem tudom.- ültem le a földre.

Üzenem, hogy nézzétek meg a "Chapters" oldalt :D

Chapter 14 - Concert

*Olivia szemszöge*
-Nem rontom el.Nem rontom el....- suttogtam magamnak, majd mélyeket lélegeztem, hogy lenyugodjak.
-Livi, ügyes leszel.- mosolygott rám Chris.- Ne aggódj!- biztatott.
-Köszi.- mosolyodtam el.- Kedves vagy.
-Én csak az igazságot mondom.- mondta, majd tovább állt.
-Oké.- suttogtam magamnak.- Gyerünk Livi, menni fog!- egy mély sóhajt hallattam, majd kiléptem a színpadra.- Helló New York City!- kiáltottam bele a mikrofonba.
Megszólalt a "Closer, Faster" zenéje, majd énekelni kezdtem.
A koncert nem csak, hogy közönség előtt, de még élőben is ment.Valamelyik csatorna adja le az egészet, elejétől a végéig.
Mikor a refrénhez értem belenéztem a kamerába és egy pillanatig oda énekeltem.

[---]

Mélyeket sóhajtoztam mikor beértem az öltözőmbe.

-Megmondtam, hogy ügyes leszel.- nyitott be Chris.

-Igazad volt.- mosolyogtam rá.

-Nekem mindig az van.- nevetett fel, majd leült mellém a kanapén.- Szóval, milyen volt fellépni New York előtt?- kérdezte.

-Elképesztő, és hatalmas adrenalin.- nevettem fel.

-A közönség?

-Fantasztikusak!- mosolyogtam.

-Pont, mint te.- mosolygott rám.

-Köszi.- hajtottam le a fejem.

-Nincs mit.- emelte fel az állam, majd a szemembe nézett.

Megfogta az arcom, majd lassan közeledni kezdett.

-Ch-Chris.- fordítottam el a fejem.- Sajnálom de...

-Ne, ne kérj bocsánatot.Én sajnálom!Nem szabadott volna...- rázta a fejét.

-Nem, csak én...még...- dadogtam.

-Nem vagy túl valakin?- érdeklődni.

-Valahogy úgy.- bólintottam.- Sajnálom...én csak...

-Ne mondj semmit.- szakított félbe.- Irtó szerencsés a srác.

-Ja...mondhatni...- sóhajtottam.

-Csúnya szakítás?- érdeklődött.

-Nem...- ráztam a fejem.

-Megcsalás?

-Nem..Semmi ilyen.

-Hm...Akkor?- kérdezte.

-Na jó, de elég hosszú sztori.

-Ráérek.- mosolygott rám.

-Szóval.- vettem egy mély levegőt.- Van egy, vagy is volt egy legjobb barátom.Akibe ügyesen belezúgtam, de nem akartam tönkre tenni a barátságunkat.Aztán jött egy lány és beleszeretett...Most pedig a menyasszonya...- magyaráztam.

-Uh...Az gáz.

-Tudom.

*Ness szemszöge*

Feküdtem az ágyon, pontosabban Harry ágyán.Ugyan is nála vagyok.Elment edzeni ezért gondoltam meglepem azzal, hogy itt vagyok.

Hirtelen ajtócsapódást hallottam, ami jelezte, hogy hazaért.

-Megsülök...- hallottam kintről a hangját, majd kinyílt az ajtó.- Szia Ness!- köszöntött, majd a szekrénye elé állt.- Ness?- nézett rám értetlenül.

-Szia.- mosolyogtam, de nem néztem rá.Éppen félmeztelenül volt.

-Baj van?- ült le mellém, majd megemelte az állam.Megráztam a fejem.- Miért nem nézel rám?- értetlenkedett.

-Túl szexi vagy ahhoz.- pirultam el, mire felnevetett.

-Felvegyek valamit?- kérdezte.Bólintottam.

-Kérlek.- nevettem fel.

-Értettem.- mosolygott rám, majd a odasétált az egyik szekrényhez.Előkapott egy kék pólót, majd felkapta.- Megfelel?- kérdezte.

-Tökéletes.- álltam fel az ágyról.

Átkarolt, majd megcsókolt.

-Mióta törsz be a házamba?- értetlenkedett.

-Nem számít betörésnek ha van kulcsom.- emeltem fel a kulcscsomómat.

-Haha...- forgatta a szemeit, majd megcsókolt.

Nagyon szépen köszönöm az 1000 kattintást!Imádlak titeket :D <3

Chapter 13 - Chris

*Olivia szemszöge*
Szaladva siettem be a stúdióba, ugyanis elkéstem.Nem szólt az ébresztőm ezért nem keltem fel és most 10 perces késéssel értem be.
Már másfél hónapja, hogy itt vagyok New York-ban.Azóta sem beszéltem Niall-el, de Ness mesélt, hogy rohamosan készülődik az esküvőre.Ha már Ness-nél tartunk, egyszerűen belehabarodott Harry-be...Már ahogy beszél róla érezni, hogy beleszeretett.De Jessica-hoz híven, persze, hogy még mindig nem nyögi ki neki, hogy "szeretlek"...
-Olivia Con!- ordított rám a menedzser.
-Dan.- fogta meg a vállát egy ismeretlen srác.- Néha megesik.- mosolygott rám, majd elengedte Daniel-t és elém állt.- Chris Town.- nyújtotta a kezét.- Te pedig a gyönyörű és tehetséges Olivia Con.- mosolygott, majd kezet fogtunk, bár egy kicsit elpirultam.
-Úgy látom Chris új áldozatot talált.- nevetett Ryan.
-Hülye...- nevetett fel.- Ne hallgass rá!- rázta a fejét.- Nem vagyok nőcsábász.
-Szerinted.- szólt vissza.
-Kezdhetnénk?- szólaltam meg.
-Oh, persze.Csak ezt még elmondom.- mondta Daniel.- Szóval Chris, a fiam, és amíg én Ausztráliában leszek, ő lesz a főnök.
-Remélem nem baj.- mosolygott rám kedvesen.
-Khm...- köszörültek meg egyszerre a torkukat a srácok, persze szemrehányóan.Mivel a banda nem csak belőlem áll...Sőt én csak éneklek, nélkülük semmi lennék.Ők adják az alapot.
-Nekem nem.- mosolyodtam el.
[---]
Épp ledobtam magam a kanapéra, egy csésze tea kíséretében.Fárasztó napok egyikének van vége.De legalább már péntek van és az egész hétvégém szabad.
Kényelmesen elhelyezkedtem, mikor megszólalt a telefonom.Felkaptam az asztalról, majd felvettem.
-Szia Livi.- szólt bele Chris.
-Szia.- válaszoltam.
-Csinálsz valamit ma este?- érdeklődött.
-Csak pihenek.- sóhajtottam.
-Hu, ez a mély sóhaj.- nevetett fel.- Zavarnék ha átugranék?- kérdezte.- Kicsit ismerkedhetnénk.- folytatta.- Mármint, szeretem ha ismerem az ügyfeleket.- mondta.
-Öm..Oké, gyere csak.
-Pár perc és ott leszek.Szia.
-Szia....- mondta értetlenül, majd kinyomtam.
Mit akarhat?Hm...
Elég rendesen elgondolkodtam, ugyanis megijedtem mikor csengettek.Felpattantam, majd az ajtóhoz szaladtam és kinyitottam.
-Szia, újra.- mosolygott rám.
-Szia.Gyere beljebb.- engedtem be.
-Köszi.- lépett el mellettem.Becsuktam az ajtót.
-Szóval...Miről szeretnél beszélgetni?- érdeklődtem.
-Hát...nem tudom.Mindenféléről.- adott választ.
-Akkor üljünk le.- mutattam a kanapé felé.Én lehuppantam az egyik végébe, ő pedig a másikba.
-Szóval, mióta énekelsz?- szólalt meg először ő.
-Hát, egész kicsi korom óta...
*Ness szemszöge*
[Reggel]
-Háromig számolok Harry!- lettem kicsit ideges.- Add vissza a felsőm!- kiabáltam rá.Épp öltöztem mikor fogta a felsőm és elrohant vele.- 1.- kezdtem el.
-Ha nem adom vissza akkor mi lesz?- érdeklődött viccelődve.
-2.- folytattam.
-Megversz?- nevetett fel.
-3.- mondtam majd odaállva elé a kezemet nyújtottam, mire belecsapott.Itt lett elegem és egy jobbost adtam a gyomrába.- Megtanulhatnád, hogy velem ne játszadozz ilyeneket...- vettem el a pólóm, majd felkaptam magamra.
-Mióta vagy ennyire erős?- kérdezte elfúló hangon.
-Ezt meg se hallottam.- nevettem fel, majd lesétáltam a lépcsőn
Bementem a konyhába, elővettem egy csészét és kávét öntöttem bele.Épp kortyoltam mikor két, gyengéd kar ölelte át a derekam, és egy fej "fúródott" a vállamba.
-Ne haragudj!- szólaltam vékony, gyerekes hangon.- Szeretlek!- emelte fel a fejét, majd lassan megfordított.
A szemébe néztem.Már készen voltam, hogy kimondjam, beszédre nyitottam a szám, de egy hang se jött ki onnan.
-Megiszom a kávém.- vágtam rá az első mondatot ami eszembe jutott.Felkaptam a bögrém, majd hülyén érezve magam kiléptem a konyhából.
-Minden rendben?- kérdezte.
-Nem.- ráztam a fejem, majd megfordultam.- Érzem, de nem tudom.
-Ezt, hogy érted?- értetlenkedett, majd elém lépett.
-Nem tudom kimondani.Nem megy.- hajtottam le a fejem.
-Nem értelek.- rázta a fejét.
-Harry basszus!Én...- akadt el a szavam.Összeszorítottam a szemem, majd nagyon nyeltem.- szeretlek.- suttogtam alig hallhatóan.
Kicsit megijedtem mikor nem mondott semmit, de megnyugodtam mikor megölelt.