Chapter 18 - I hate myself

Ajkaink összeértek, majd lágyan megfogta az arcom egyik felét.Kicsit megemelkedtem, majd átkaroltam a nyakát.Beletúrtam selymes, szőke hajába, majd végighúztam a hátán az egyik kezem.
Levegőhiánya miatt távolodtunk el.Becsuktam a szemem.Nem mertem a szemébe nézni.
-Livi, nyisd ki a szemed.- kérlelt halkan a fülem mellett.
Határozottan megráztam a fejem.
-Olivia, kérlek.- puszilta meg az arcom.
Óvatosan kinyitottam, majd pislogtam párat.
Szemembe nézett, majd elmosolyodott.
-Szeretlek.- csókolt meg.- Igazán.- nézett rám újra.
[---]
Harry-éknél ma este egy baráti éjjel lesz, ezért gondoltam, hogy lazán öltözök.

Niall-el úgy döntöttünk, hogy csak pár hét után mondjuk el, hogy együtt vagyunk, viszont már 1 hónapja volt az első csókunk.

Természetesen külön megyünk, hogy ne tűnjön fel.
Fogtam egy taxit, majd elindultam Harry-hez.
Amint odaértünk, kifizettem, majd rohantam az ajtóhoz.
Bekopogtam, de senki nem nyitott ajtót.Felsóhajtottam, majd benyitottam.
-Niall James Horan!Mondd már el!- kiáltott rá Louis idegesen.
-Miért érdekel ennyire?- kérdezte.
-Ne titkolózz!Mond el!- parancsolta.
-Miről van szó?- értetlenkedtem.
-Niall-nek barátnője van és nem mondja el, hogy ki!- akadt ki Zayn.- Tuti, hogy megint valami szőkét szedett fel.
-Hát kösz...- szólaltam meg.- Mi bajod a szőkékkel?- emeltem magasba a szemöldököm.
-Mi-mi mi van?- néztek rám kikerekedett szemekkel.
-ÉLJEN!!- kiáltott fel egyszerre Ness és Perrie, majd a levegőben összecsapták a tenyerüket.
Niall mellém szaladt, majd átkarolt és a fülemhez hajolt.
-Biztos kellett ez?- suttogta.
-Igen.- bólintottam mosolyogva.
-Ez az jelenti, hogy ti...ketten...- értetlenkedett Harry.
-Mit nem értetek?- szólalt meg Liam.- Persze, hogy együtt vannak...- sóhajtott fel panaszkodva, de mosolygott közben.
-Mióta vagytok együtt?- rohant elénk egyszerre "Nerrie".Mindketten erősen vigyorogva figyeltek minket nagy szemekkel.
-1 hónapja?!- szólaltam meg.
-Hé!- kiáltott fel elég hangosan Tommo.- Mi az, hogy 1 hónapja együtt vagytok és el se mondtátok?- lépett elénk sértődötten.Szörnyülködve felsóhajtottam...

-[50 év múlva]-

Ezt hallgasd olvasás alatt
Halkan ballagtam fel a lépcsőn egészen a szobánkba.Lassan lenyomtam a kilincset, majd beléptem az ajtón.
Egyből az egyik barna szekrényhez indultam.Felkaptam az egyik képet, amelyen én voltam fiatal koromban, a gyönyörű menyasszonyi ruhámban.

Visszagondoltam a régi időkre, mikor még fiatalon azon sírtam, hogy elveszítettem életem értelmét, mert hagytam, hogy más boldogítsa, helyettem.Aztán eszembe jutott más is.

Tapasztalatlan voltam és ostoba.Nem mintha most nem lennék az.Mármint, ostoba.68 évesen ugyan olyan a lelkem, mint akkor.Akkor, mikor hagytam elmenni a legfontosabb személyt az életemben...

Nézegettem a képeket a polcokon, ahol a közös emlékek kavarogtak.

Fájdalmas volt látni azt, hogy milyen vidámak voltunk, milyen boldogak voltunk ketten.

Fájdalmas volt látni ahogy mosolygott mellettem.Én pedig ezt tettem vele.Ott hagytam.Cserben hagytam.

Hagytam, hogy tönkre tegyék lelkileg és nem törődtem vele...

Hagytam, hogy tönkre tegye magát, hagytam, hogy vagdossa magát.Pedig én voltam az egyetlen aki megállíthatta volna.Megállíthattam volna a könnyeket amik a temetésén jöttek elő a rokonok, barátok szemeiből.Megállíthattam volna, hogy ilyet tegyen.De nem tettem.

Nem tettem, mert nem érdemeltem meg őt.De mégis hagytam szenvedni.

Azóta is gyűlölöm magam.

Utálom, hogy ennyire elhanyagoltam...

-Anya!Gyere már, kérlek!- nyitott be a szobámba a lányom.Gyűlölöm, hogy ennyire elhanyagoltam a saját lányomat is.Gyűlölöm, hogy ilyen lett.Gyűlölöm, hogy miattam lett ilyen.

-Megyek.- sóhajtottam fel, majd elindultam utána, vissza, le a lépcsőn.

Halkan csoszogtam a nyomában, majd miután kiléptünk az ajtón, bezártam magam után.

Beültünk az autójába, majd a temető felé indultunk el.

Megálltunk a kapu előtt, majd lassan kiszálltam a kocsiból.

-Itt a virág.- adta felém a pár szál rózsát.- Itt kint megvárlak.

-Köszönöm.- mosolyogtam rá, majd bementem a nyikorgós, barna, kopott kapun.

Halkan és lassan elsétáltam a sírig, ahova a mai napig, minden nap ki megyek.Természetesen nem egyedül.Itt vannak velem a barátaim és persze a férjem.

Ma is már vártak rám.

Harry viselte a legrosszabbul a halálát.Mai napig siratja őt...

Megértem.

Leguggoltam, majd rátettem a sírra a rózsákat.Rögtön előjöttek a könnyeim, és kiáltozni kezdtem, hogy miért voltam ilyen hülye.

A srácok a mai napig magyarázzák, hogy nem az én hibám.De nem hiszek nekik.

Liam segített felállni, majd mindannyian lehajtott fejjel imádkoztunk érte.

Felemelte az ima végén a fejem, majd még egyszer elolvastam a sírtábláját, pedig már kívülről tudom.

"Csak, mert egyedül maradtam.Így boldogabb leszek!

Jessica Emily Flower

1994-2022"

Niall lassan átölelt, majd erősen magához szorított, hisz tudta, hogy úgy is összetörök.Ahogy minden nap.

40 éve...

Ha nem elégedek meg azzal, hogy megkaptam Niall-t akkor nem hanyagolom el Ness-t és nem történik ez vele.Persze, hogy magamat hibáztatom.

-Olivia, kérlek fejezd be!- szólt rám mély, erőtlen hangon Louis.

-Nem a te hibád!- mondta komolyan Zayn.

-De, de igen.- kezdtem el megint könnyezni.- Miattam történt ez!Az én hibám!Minden az én hibám!Ha nem hanyagolom el akkor nem hal meg!- kiáltottam fel idegességemben.- Ti nem értitek!- néztem végig rajtuk.- Nem értem miért tagadjátok!Tisztában vagytok vele, hogy szüksége volt rám!De én cserben hagytam!

-Miattam.- szólalt meg Niall.- Az én hibám.- suttogta.- Túl sokat akartam tőled.Veled akartam lenni és emiatt hanyagoltad el Ness-t.Nem érted?- folytatta.

-Niall, ne légy hülye!- ráztam a fejem.

-Elég!- szólalt fel Liam.- Hagyjátok abba!- szólt ránk erősen.- Harry megint össze fog törni, ha nem fejezitek be!

-Már késő.- válaszolt Lou, majd Harry felé mutatott aki egy szál rózsát tartott a kezében.

-Harry, ne csinálj hülyeséget!- rohantam oda hozzá, de mire odaértem, összeesett.- Szóljatok Aliz-nak, hogy  hívja a mentőket!- kiáltottam fel.Harry-t a hátára fordítottam, mire mosolyogva nézett vissza rám.

-Látni fogom Ness-t.- mosolygott.

-Persze, hogy látni fogod!De nem most!Majd egyszer!

-Nem!Én most fogom látni.- fogta meg a kezem.- Hiányozni fogtok!- mosolygott rám, majd becsukta a szemét.

-Harry!Ne!- ült le mellém Lou, majd rázogatni kezdte.- Nyisd ki a szemed!MOST AZONNAL!

-Lou, ne.- húztam el.- Nem fogja kinyitni.- néztem rá.

-Kellett nektek veszekedni, hogy kinek a hibája!- ordított rám teljes erőből.- Eddig csak sírt!De most miattatok, feladta!- folyt végig 4 könnycsepp az arcán.- Erre mondhatod, hogy a te hibád!- kiabálta az arcomba.

-Louis azonnal hagyd abba!- húzta el előlem Liam.

A könnyek rohamosan kezdtek el hullani a szemekből, majd végig folytak egészen az államig ahol nagy cseppekben földek értek.

Az én hibám?Ez is?

Itt a vége fuss el véle.

Basszus, még én is bekönnyeztem mikor írtam. :(

Hát igen, vége.Sajnálom, hogy így alakult, viszont nem fejezem be az írást.Aki szeretne továbbra is követni engem, az olvashatja az új blogomat!

LINK!

Köszönöm, hogy olvastál, és remélem tetszett :)

Chapter 17 - What is it that you don't go to the wedding?

-MI AZ, HOGY NEM MÉSZ AZ ESKÜVŐRE?- kiabáltam.
-Összevesztünk.- sóhajtott fel.
-Hogy?Mivel?- értetlenkedtem.
-Nos...Amikor kb. 2 hónapja áthívott magához, akkor el kellett mennem mosdóba.Bessie otthon volt, bent a szobájába és egyik barátnőjével beszélgetett telefonom.Megálltam az ajtó előtt, hallottam mit mond.Köztük azt is, hogy terhes, de nem Niall az apa.Ezt elmondtam neki is, de nem hitt nekem, mert Bessie kibeszélte magát.Aztán elküldött én meg mondtam, hogy felejtsen el.- magyarázkodott, majd egy nagy levegővel befejezve.
-Egyedül nem megyek- szólaltam meg.
-És nem is mész egyedül.- nézett rám.- Menj Harry-vel.- sóhajtott fel.
-Vá-várj.- ráztam meg a fejem.- Bess terhes, de nem Niall az apa?- kerekedtek ki a szemeim.- A kis ribanc megcsalta!- csattantam fel.
-Na nem mondod?Én azt hittem csak úgy egy magzat lett a hasába!- kiáltott rám mérgesen.
-Jó, oké.- hallgattam el.
-Ne haragudj...
-Semmi baj.- ráztam meg a fejem.- De akkor is eljössz!- kaptam el a kezét, majd az emelet felé ráncigáltam.
-Olivia!- szakadt ki a szorításomból.- Nem megyek el az esküvőre.- mondta határozottan.- Megmondtam.
-De...- akadt el a szavam.- Én is elmegyek.Amolyan be nem jelentett meglepetés ember leszek.- próbáltam a legjobbat kihozni.Muszáj eljönnie!
-De neked örülni fog.- mosolygott biztatóan rá.- Én pedig nem akarom látni.- komolyodott el.- Inkább hisz annak akit 1 éve se ismer, mint, hogy annak akit az egyik legjobb barátjának mondhat 3 éve!- akadt ki.- Engem nem érdekel!Nevelje fel vele más gyerekét.
-Ness...
-Nem, Livi.Nem megyek!
-Akkor én sem.- tettem keresztbe a karjaim.
-Mi?- kapta rám a tekintetét.- Ne légy hülye!- szólt rám.
-Te se.- vágtam vissza.
-Livi...- nyöszörgött.
-Gyere!Csináljuk meg a hajad!- vigyorodtam el, majd beráncigáltam a szobába.
[---]
Kevesebb, mint másfél óra alatt elkészültünk.A haja nagyon jó lett.
A ruhával sokat bajlódtunk.Tényleg sokat.De azért sikerült valamit összehoznunk.
-Mehetünk?- kiáltott fel Harry.
-Igen!- kiabáltunk, majd lementünk a földszintre.
-Wow.- nézett végig csodálkozva Ness-en.- Csodálatos vagy.- mosolyodott el.
-Köszi.- mosolygott rá.
-Akkor menjünk.- szólaltam meg.
Lassan eljutottunk a kocsihoz, majd elindultunk.
Mire odaértünk már csak 5 perc volt az esküvőig.Ness és Harry rohantak be a terembe, de én Niall-höz mentem.
Mély levegővétellel álltam meg az ajtó előtt.Erőt vettem magamon, majd benyitottam.
Hirtelen rám kapta a tekintetét.
Megijedtem mikor megláttam könnyektől átáztatott arcát.
Egy levelet szorongatott a kezében...
Csak egy szó keringett a fejembe.
-Ribanc.- durmoltam, majd odaszaladtam Niall-höz.
-Ness-nek igaza volt.- szipogott fel, majd átölelt.Szorosan magához húzott és erősen szorított.- El ne engedj!- parancsolta.Legkevésbé se érdekelt, hogy hogyan fejezte ki magát.Legalább ölelhettem.
Egy ideig csak álltunk, én tartottam, ő sírt vagy csak szipogott.
Az ajtó halkan és lassan kinyílt, mire megfordultunk.Liam és Louis nézett rám értetlenül.
-Öm...Minden oké?- szólalt meg Lou.Hirtelen, erősen Liam vállba csapta.
-Mi történt?- kérdezte Liam aggódva.
Elvettem Niall kezéből a levelet, mert megint olvasni akarta.
-Add vissza!- kiabált rám.- Had lássam az írását!- kérlelt.
-Nem!- kiabáltam vissza, majd odaadtam Liam-nek.- Niall, nem is értelek.- fordultam felé.- Elment, te meg az írását akarod látni??- értetlenkedtem.- Itt hagyott az esküvő előtt!Térj már magadhoz!- ráztam meg.- Nem érdemel meg téged.- néztem a szemébe.- Nem érdemli meg, hogy sírj miatta.- ráztam meg a fejem.
-Livi, olvastad már az üzenetet?- érdeklődött Liam, a papírról rám pillantva.
-Nem, de tudom miről szól.- válaszoltam.Átadta nekem.Felsóhajtottam, majd olvasni kezdtem.
"Niall
Sajnálom, hogy eddig várattalak, hogy eddig húztam az agyad.De bolond voltál, mert hittél nekem!Ness igazat mondott...Megcsaltalak, terhes vagyok.Bocs, hogy így közlöm veled.Na pá!
Üdv. Bess ;)"
-Az a kis...- fogta még be időben a számat Liam.Nem akartam, de a düh irányított, ezért megharaptam a kezét.- Mi az, hogy "bocs, hogy így közlöm veled"?!- kiáltottam fel.- Ja, Bess.Bocs, hogy így közlöm veled, de egy kurva vagy!- parodizáltam.
-Olivia nyugodj le!- lépett elém Lou.- Megijeszted Niall-t.- suttogta, majd komolyan a szemembe nézett.
Hátra fordultam hozzá.
-Ne, ne.- rázta a fejét, mikor beszédre nyitottam a szám.- Igazad van.- bólintott.- Srácok.- nézett a fiúkra.- Szóljatok, hogy nem lesz esküvő.
[Másfél hónap múlva]
-Halihó!- léptem be az ajtón két doboz fagyival a kezemben.
-Szia.- nézett rám a pokróc alól.
-Vanília vagy csoki?- érdeklődtem, majd a konyha felé indultam meg.
-Csoki!- jelentette ki.
Beléptem az ajtón, majd elővettem két kanalat.
Lepattantam a kanapéra, majd odaadtam Niall-nek a fagyit.

-Imádlak.- mosolygott rám, majd elkezdett enni.

-Tudom.- vigyorodtam el.- Ettél ma már valamit?- érdeklődtem.

-Nem...- válaszolt, majd mielőtt felemelte volna a kanalat elvettem a dobozt.

-Add vissza!- nyafogott.

-Először egyél valami táplálót!- adtam ki a parancsot.- Nem laksz jól fagyival.- magyaráztam.

-Nem tudok enni.- szólalt meg, majd kérően a szemembe nézett.Felemeltem a fagyit, mire érte nyúlt, én pedig elhúztam, csak, hogy ezzel sikeresen rám esett.

Elhúzott egy tincset az arcomból, majd mélyen a szemembe nézett.

Ajkaival közeledni kezdett mikor...

A 18.rész /ami az utolsó is/ csak jövőhéten szombaton vagy vasárnap jön.Mivel nem leszek itthon!

Chapter 16 - Maybe...maybe, once

*Olivia szemszöge*
[2 hónap múlva]
Csodás álmomból keltett fel a csengő hangja.Komásan felkaptam magamra a fürdőköpenyem, majd lassan lesétáltam a bejárati ajtóhoz.
-Igen?- szólaltam meg mikor kinyitottam.- Chris?- kerekedtek ki a szemeim.
-Szia.- mosolygott rám.
-Hát te?- értetlenkedtem.- Hány óra van?
-Fél 9.- adott választ.
-Oh te jó ég!- kiáltottam fel.- Gyere beljebb, én addig felöltözöm.- mondtam, majd rohantam is az emeletre.Felkaptam az előkészített ruhámat, majd berobogtam a fürdőbe.
Ledobtam magamról a köpenyt és a pizsamát.
Felkaptam magamra a ruhámat, majd megmostam az arcom.
Feltettem egy kis sminket, majd neki álltam a hajamnak.
Sikeresen elkészültem 10 perc alatt.Mosolyogva néztem bele a tükörbe.

Örültem, hogy jól nézek ki.

Miközben csodáltam magam, eszembe jutott Chris.

Letipegtem a magassarkú cipőmbe a nappaliba.

-Wow.- nézett rám meglepett arccal.- Gyönyörű vagy.- mosolyodott el.

-Köszönöm.- mosolyogva pirultam el.

-Eléggé kicsípted magad.- pillantott végig rajtam.

-Tudom.Muszáj.- nevettem fel, majd mélyet sóhajtottam és belenéztem a nappali, egész alakos tükrömbe.- Biztos jó?- érdeklődtem.

-Tökéletes.- mosolygott vissza a tükörképe.

-De minek öltöztél ki ennyire?- értetlenkedett.

-Ma lesz Niall esküvője és el kell mennem.- adtam választ, majd felé fordultam.

-De nem összevesztetek?- folytatta, értetlen tekintettel.

-Lehet.De ő a legjobb fiú barátom és én vagyok a tanúja...már persze nem kért meg mást.- sóhajtottam egy mélyet.

-Na és mikor érsz vissza?- lépett közelebb hozzám, majd átkarolta a derekam és a fülemhez hajolt.- Valamikor meg kéne ejteni egy randit.- suttogta.

-Chris.- nevetve toltam egy kicsit arrébb.- Az a randi még nem biztos.

-Ééés miikor leesz biiztooos?- nyújtotta el a szavakat gyerekes hanglejtéssel.

-Talán...talán, egyszer.- hajtottam le a fejem.- Viszont megyek, mert ha nem szerzek egy taxit, itt ragadok.- magyarázkodtam, majd felkaptam a táskám.

-Elviszlek a reptérre.- ajánlotta.

-Tényleg?- fordultam meg.

-Persze.- bólintott, majd udvariasan kinyitotta előttem az ajtót.

Mosolyogva köszöntem meg, majd mikor ő is kilépett, bezártam lakást.

Bepattantunk az autóba, majd elindultunk.

Az út nagy része csendben telt el.

Mikor odaértünk Chris szintén udvariasan kinyitotta nekem az ajtó, majd bekísért.

-Siess vissza!Hiányozni fogsz!- ölelt át.

-Chris.Csak 2 napra megyek.Nem fogok elveszni.- nevettem fel.

-Jó-jó, tisztában vagyok vele.- mondta zavartan.

-Oké, akkor megnyugodtam.- mosolyodtam el, majd egy puszit nyomtam az arcára.- Hétfőn találkozunk.- néztem a szemébe, majd odamentem a London-ba induló járat kapujába.

[---]

Erőteljesen kopogtattam be Ness ajtaján.

-Egy pillanat!- kiáltotta egy hang az ajtó túl oldalán.

Mélyet sóhajtottam.Hirtelen kattant a zár, majd kinyílt az ajtó.

-Szia.- mosolyodtam el.

-Áááá!- kiáltott fel, majd magához szorított.- Úgy hiányoztál!

-Ness.Kinyomod belőlem a szuszt.- fulladoztam.

-Ne haragudj!- engedett el.

-Szívem, baj van?- jelent meg a lépcső tetején Harry.- Livi!- kiáltott fel ő is.

-Mi van?- értetlenkedtem.- Nem vagyok süket!- forgattam a szemeim.

-Te jó ég!Gyönyörű vagy.- nézett végig rajta Ness.

-Köszi.- mosolyogtam.

-Mész az esküvőre?- érdeklődött Hazza.

-Igen.- bólintottam.- Ness, ugye tudod, hogy 2 óra múlva esküvő?- néztem rá.

-Igen.

-Akkor meg?Miért nem készülődsz?- értetlenkedtem.

-Tudod Livi...- nézett rám.

OLVASD EL!

Olvassátok el ha szeretitek a blogom + szeretnétek továbbra is követni.
LINK!
Itt a linkem!Kövessetek :D
URL(főaváltozatosság!)

Chapter 15 - Niall is stupid!

[---]

Kopogtam Niall ajtaján, majd vártam.
Hirtelen, egy nagy lendülettel kinyílt az ajtó, majd szőke hajú barátomat láttam meg.
-Szia.- mosolyodott el.- Mi szél hozott?- érdeklődött.
-Te hívtál...Úgy 20 perccel ezelőtt.- nevettem fel.
-Ja tényleg!Gyere be!- invitált beljebb.
-Mi van?Ennyire ki vagy?- kérdeztem.
-Bess annyit tud variálni...- nevetett fel.
-El tudom képzelni.- mosolyogtam.
-Na szóval arról lenne szó, hogy se Eleanor, se Dani, nem tud választani.Pezz nem ér rá úgy, hogy te maradtál.- nevetett fel.- Szóval akkor melyik?- emelt fel két nyakkendőt.- Kék vagy fekete?- kérdezte kétségbeesetten.
-Hát nem is tudom...Legyen mondjuk...- gondolkodtam el.- ...miért nem kérdezed meg a menyasszonyod?- érdeklődtem.
-Nem!Ezt egyedül akarom eldönteni.- rázta a fejét.
-Igen?Akkor én?- értetlenkedtem.
-Erről neki nem kell tudnia.- legyintett, mire felnevettem.
-Fekete.- válaszoltam.
-Oké, köszi.- mosolygott rám.
-Csak úgy kíváncsiságból, melyiket mondani El?- érdeklődtem.
-A feketét.- adott választ.
-Akkor Dani mondta a kéket.- motyogtam.
-Nem.Ő is a feketét mondta.- rázta meg a fejét.
-Akkor minek kellettem?- értetlenkedtem.
-Biztosabb ha 3 ember mondja.- vigyorgott rám bocsánatkérően.Felsóhajtottam.- De biztos jó lesz?
-Igen.- bólogattam.- Használhatom a mosdót?- érdeklődtem.
-Jobbra a második ajtó.- mutatott az emeletre.
-Köszi.- indultam el.
Felértem az emeletre, mikor hangokat hallottam az egyik ajtó mögül.Nem akartam leselkedni, de nagyon érdekelt.
Óvatosan benéztem a résnyire nyitott ajtón.Bessie-t láttam meg ahogy telefonált.Oldalasan volt nekem, így nem látott.
-Nem!Nem!- rázta a fejét.- Nem fogom.- mondta határozottan.- Nem tudom.- sóhajtott fel.- Stacy!Dehogy mondom meg neki!Összetöröm vele a szívét!- csattant fel.- Hogy érted?Meghülyültél?- nevetett fel.- Belém van zúgva...- vigyorodott el.- Talán el kéne mondanom neki, hogy terhes vagyok.- sóhajtozott.- Mi?Dehogy!Ki akarna tőle gyereket?Austin, az apa!
Kikerekedtek a szemeim.
-Mi van?- tátogtam el a számmal, majd arrébb álltam.Elképedve sétáltam le a földszintre.
Már nem is kell mosdóba mennem...Minden belém fagyott.
-Mi van, szellemet láttál?- nevetett fel, meglátva Niall.
-Sokkal rosszabbat.- néztem rá.- Niall...- álltam elé.- Akaratlanul is hallottam, hogy Bessie telefonál.
-Tudod az emberek szoktak telefonálni a többi emberekkel.- magyarázta.
-Az egyik barátnőjével beszélt és épp azt mondta neki, hogy terhes, de nem te vagy az apa.
-Mi?- értetlenkedett, majd hirtelen mögém nézett, az emelet fele.- Ez igaz?- kérdezte.Hirtelen megfordultam így megláttam Bessie-t.
-Niall ne légy nevetséges!- nevetett fel.- Dehogy igaz!- rázta a fejét.- Stacy-vel azt beszéltük, hogy citromsárga vagy nap sárga koszorúslányruha legyen.
-Ne!Ne!Niall!Hazudik!- csattantam fel.
-Miért hazudnék?- értetlenkedett.
-Miért hazudna nekem?- nézett rám Niall.
-3 éve ismersz!Én miért hazudnék neked?- kérdeztem.
-Talán, mert nem akarod elfogadni, hogy elveszem feleségül a világ leggyönyörűbb lányát.
-Bessie megcsalt!
-Nem csaltam meg.- állt Niall mellé.- Ki az a hülye aki meg tudná csalni ezt a cuki pofát.- puszilta meg az arcát.
-TE!- kiáltottam fel.
-Ness, menj el!- mutatott az ajtóra Nialler.
-De...nem hazudok.
-Ness!- nézett rám szúrós szemekkel.
-Jó!Légy hülye!De azért ne vakítson el a szerelem!- kiabáltam.- Ami nem is igazi.- mondtam halkabban.
-Tudod, mindenki magából indul ki.- vigyorgott rám Bessie.
-Hogy mondod?- léptem közelebb hozzá.- Az én szerelmem nem igazi?- kérdeztem.- Nem tökéletes...Melyik az?- értetlenkedtem.- De én legalább szívből szeretem a barátomat!Nem, mint te!Te ribanc!- kiáltottam fel.- Te pedig jobb ha elfelejtesz!- néztem rá Niall-re.
-Pont ezt akartam mondani.
-Majd ha rájössz mi az igazság, tőlem ne várj bocsánatot.- komolykodtam, majd kisétáltam az ajtón.
[---]
-Baj van?- érdeklődött Harry, mikor beléptem a házba.
-Niall hülye!- kiabáltam.
-Miért is?- értetlenkedett.
-Bessie megcsalta és nem hisz nekem!- válaszoltam üvöltve mérgem miatt.
-Mi?De...van...bizonyítékod?- kérdezte.
-Az egyik barátnőjének mondta a telefonba, hogy terhes, de valami Ashton, vagy Austin az apa.- adtam választ hűtöttebben.- Majd ha rájön, hogy igazat mondtam, könyöröghet a bocsánatomért.- könnyeztem be.
-Beszélek vele.- szólalt meg.
-Ne!Inkább ne!- ráztam meg a fejem.- Akkor azt hiszi én vettelek rá, hogy beszélj vele.
-Akkor mit csináljunk?- kérdezte.
-Nem tudom.- ültem le a földre.

Üzenem, hogy nézzétek meg a "Chapters" oldalt :D

Chapter 14 - Concert

*Olivia szemszöge*
-Nem rontom el.Nem rontom el....- suttogtam magamnak, majd mélyeket lélegeztem, hogy lenyugodjak.
-Livi, ügyes leszel.- mosolygott rám Chris.- Ne aggódj!- biztatott.
-Köszi.- mosolyodtam el.- Kedves vagy.
-Én csak az igazságot mondom.- mondta, majd tovább állt.
-Oké.- suttogtam magamnak.- Gyerünk Livi, menni fog!- egy mély sóhajt hallattam, majd kiléptem a színpadra.- Helló New York City!- kiáltottam bele a mikrofonba.
Megszólalt a "Closer, Faster" zenéje, majd énekelni kezdtem.
A koncert nem csak, hogy közönség előtt, de még élőben is ment.Valamelyik csatorna adja le az egészet, elejétől a végéig.
Mikor a refrénhez értem belenéztem a kamerába és egy pillanatig oda énekeltem.

[---]

Mélyeket sóhajtoztam mikor beértem az öltözőmbe.

-Megmondtam, hogy ügyes leszel.- nyitott be Chris.

-Igazad volt.- mosolyogtam rá.

-Nekem mindig az van.- nevetett fel, majd leült mellém a kanapén.- Szóval, milyen volt fellépni New York előtt?- kérdezte.

-Elképesztő, és hatalmas adrenalin.- nevettem fel.

-A közönség?

-Fantasztikusak!- mosolyogtam.

-Pont, mint te.- mosolygott rám.

-Köszi.- hajtottam le a fejem.

-Nincs mit.- emelte fel az állam, majd a szemembe nézett.

Megfogta az arcom, majd lassan közeledni kezdett.

-Ch-Chris.- fordítottam el a fejem.- Sajnálom de...

-Ne, ne kérj bocsánatot.Én sajnálom!Nem szabadott volna...- rázta a fejét.

-Nem, csak én...még...- dadogtam.

-Nem vagy túl valakin?- érdeklődni.

-Valahogy úgy.- bólintottam.- Sajnálom...én csak...

-Ne mondj semmit.- szakított félbe.- Irtó szerencsés a srác.

-Ja...mondhatni...- sóhajtottam.

-Csúnya szakítás?- érdeklődött.

-Nem...- ráztam a fejem.

-Megcsalás?

-Nem..Semmi ilyen.

-Hm...Akkor?- kérdezte.

-Na jó, de elég hosszú sztori.

-Ráérek.- mosolygott rám.

-Szóval.- vettem egy mély levegőt.- Van egy, vagy is volt egy legjobb barátom.Akibe ügyesen belezúgtam, de nem akartam tönkre tenni a barátságunkat.Aztán jött egy lány és beleszeretett...Most pedig a menyasszonya...- magyaráztam.

-Uh...Az gáz.

-Tudom.

*Ness szemszöge*

Feküdtem az ágyon, pontosabban Harry ágyán.Ugyan is nála vagyok.Elment edzeni ezért gondoltam meglepem azzal, hogy itt vagyok.

Hirtelen ajtócsapódást hallottam, ami jelezte, hogy hazaért.

-Megsülök...- hallottam kintről a hangját, majd kinyílt az ajtó.- Szia Ness!- köszöntött, majd a szekrénye elé állt.- Ness?- nézett rám értetlenül.

-Szia.- mosolyogtam, de nem néztem rá.Éppen félmeztelenül volt.

-Baj van?- ült le mellém, majd megemelte az állam.Megráztam a fejem.- Miért nem nézel rám?- értetlenkedett.

-Túl szexi vagy ahhoz.- pirultam el, mire felnevetett.

-Felvegyek valamit?- kérdezte.Bólintottam.

-Kérlek.- nevettem fel.

-Értettem.- mosolygott rám, majd a odasétált az egyik szekrényhez.Előkapott egy kék pólót, majd felkapta.- Megfelel?- kérdezte.

-Tökéletes.- álltam fel az ágyról.

Átkarolt, majd megcsókolt.

-Mióta törsz be a házamba?- értetlenkedett.

-Nem számít betörésnek ha van kulcsom.- emeltem fel a kulcscsomómat.

-Haha...- forgatta a szemeit, majd megcsókolt.

Nagyon szépen köszönöm az 1000 kattintást!Imádlak titeket :D <3

Chapter 13 - Chris

*Olivia szemszöge*
Szaladva siettem be a stúdióba, ugyanis elkéstem.Nem szólt az ébresztőm ezért nem keltem fel és most 10 perces késéssel értem be.
Már másfél hónapja, hogy itt vagyok New York-ban.Azóta sem beszéltem Niall-el, de Ness mesélt, hogy rohamosan készülődik az esküvőre.Ha már Ness-nél tartunk, egyszerűen belehabarodott Harry-be...Már ahogy beszél róla érezni, hogy beleszeretett.De Jessica-hoz híven, persze, hogy még mindig nem nyögi ki neki, hogy "szeretlek"...
-Olivia Con!- ordított rám a menedzser.
-Dan.- fogta meg a vállát egy ismeretlen srác.- Néha megesik.- mosolygott rám, majd elengedte Daniel-t és elém állt.- Chris Town.- nyújtotta a kezét.- Te pedig a gyönyörű és tehetséges Olivia Con.- mosolygott, majd kezet fogtunk, bár egy kicsit elpirultam.
-Úgy látom Chris új áldozatot talált.- nevetett Ryan.
-Hülye...- nevetett fel.- Ne hallgass rá!- rázta a fejét.- Nem vagyok nőcsábász.
-Szerinted.- szólt vissza.
-Kezdhetnénk?- szólaltam meg.
-Oh, persze.Csak ezt még elmondom.- mondta Daniel.- Szóval Chris, a fiam, és amíg én Ausztráliában leszek, ő lesz a főnök.
-Remélem nem baj.- mosolygott rám kedvesen.
-Khm...- köszörültek meg egyszerre a torkukat a srácok, persze szemrehányóan.Mivel a banda nem csak belőlem áll...Sőt én csak éneklek, nélkülük semmi lennék.Ők adják az alapot.
-Nekem nem.- mosolyodtam el.
[---]
Épp ledobtam magam a kanapéra, egy csésze tea kíséretében.Fárasztó napok egyikének van vége.De legalább már péntek van és az egész hétvégém szabad.
Kényelmesen elhelyezkedtem, mikor megszólalt a telefonom.Felkaptam az asztalról, majd felvettem.
-Szia Livi.- szólt bele Chris.
-Szia.- válaszoltam.
-Csinálsz valamit ma este?- érdeklődött.
-Csak pihenek.- sóhajtottam.
-Hu, ez a mély sóhaj.- nevetett fel.- Zavarnék ha átugranék?- kérdezte.- Kicsit ismerkedhetnénk.- folytatta.- Mármint, szeretem ha ismerem az ügyfeleket.- mondta.
-Öm..Oké, gyere csak.
-Pár perc és ott leszek.Szia.
-Szia....- mondta értetlenül, majd kinyomtam.
Mit akarhat?Hm...
Elég rendesen elgondolkodtam, ugyanis megijedtem mikor csengettek.Felpattantam, majd az ajtóhoz szaladtam és kinyitottam.
-Szia, újra.- mosolygott rám.
-Szia.Gyere beljebb.- engedtem be.
-Köszi.- lépett el mellettem.Becsuktam az ajtót.
-Szóval...Miről szeretnél beszélgetni?- érdeklődtem.
-Hát...nem tudom.Mindenféléről.- adott választ.
-Akkor üljünk le.- mutattam a kanapé felé.Én lehuppantam az egyik végébe, ő pedig a másikba.
-Szóval, mióta énekelsz?- szólalt meg először ő.
-Hát, egész kicsi korom óta...
*Ness szemszöge*
[Reggel]
-Háromig számolok Harry!- lettem kicsit ideges.- Add vissza a felsőm!- kiabáltam rá.Épp öltöztem mikor fogta a felsőm és elrohant vele.- 1.- kezdtem el.
-Ha nem adom vissza akkor mi lesz?- érdeklődött viccelődve.
-2.- folytattam.
-Megversz?- nevetett fel.
-3.- mondtam majd odaállva elé a kezemet nyújtottam, mire belecsapott.Itt lett elegem és egy jobbost adtam a gyomrába.- Megtanulhatnád, hogy velem ne játszadozz ilyeneket...- vettem el a pólóm, majd felkaptam magamra.
-Mióta vagy ennyire erős?- kérdezte elfúló hangon.
-Ezt meg se hallottam.- nevettem fel, majd lesétáltam a lépcsőn
Bementem a konyhába, elővettem egy csészét és kávét öntöttem bele.Épp kortyoltam mikor két, gyengéd kar ölelte át a derekam, és egy fej "fúródott" a vállamba.
-Ne haragudj!- szólaltam vékony, gyerekes hangon.- Szeretlek!- emelte fel a fejét, majd lassan megfordított.
A szemébe néztem.Már készen voltam, hogy kimondjam, beszédre nyitottam a szám, de egy hang se jött ki onnan.
-Megiszom a kávém.- vágtam rá az első mondatot ami eszembe jutott.Felkaptam a bögrém, majd hülyén érezve magam kiléptem a konyhából.
-Minden rendben?- kérdezte.
-Nem.- ráztam a fejem, majd megfordultam.- Érzem, de nem tudom.
-Ezt, hogy érted?- értetlenkedett, majd elém lépett.
-Nem tudom kimondani.Nem megy.- hajtottam le a fejem.
-Nem értelek.- rázta a fejét.
-Harry basszus!Én...- akadt el a szavam.Összeszorítottam a szemem, majd nagyon nyeltem.- szeretlek.- suttogtam alig hallhatóan.
Kicsit megijedtem mikor nem mondott semmit, de megnyugodtam mikor megölelt.

Chapter 12 - Pain

*Olivia szemszöge*
[---]
A reptéren voltam, Ness-sel és Perrie-vel.Elkísértek, mert elakartak búcsúzni tőlem.
Örültem nekik, tényleg.De reméltem, hogy azért Niall-el nem vesztünk össze annyira és kijön, de hát nem...
-Ne törődj vele!- ölelt át Pezz.
-Bár olyan könnyű lenne...- sóhajtottam fel.
-Ne így menj el.- szólt rám Ness.- Gondolj a lehetőségekbe!New York-ba mész!- biztatott.
-Jó, tudom...Csak azért még is jól esne...
-Elhiszem.- értettek egyet velem.
-Körbe néztem, de nem láttam sehol.- ért vissza Harry.- Sajnálom Livi.- hajtotta le a fejet.
-Semmi baj Harry.Köszönöm.- mosolyogtam.
Ezután a hangosbemondó mondott valamit.
-Szerintem ez nekem szólt.- mondtam, majd felkaptam a bőröndöm.
-Hiányozni fogsz!- ölelt át Pezz.
-Minden nap hívj!- parancsolt rám Ness, majd megölelt.
-Értettem.- mosolyogtam rá, majd Harry-hez fordultam, de Ness-t néztem.Mosolyogva bólintott, majd megöleltem Harry-t is.
-Sziasztok!- mondtam, majd elindultam az ajtó fele.Még utoljára visszanéztem, de sehol se láttam Niall-t.
Tényleg el akar felejteni.Előrenéztem, majd odaértem a hapsihoz és odaadtam a jegyem.
-Olivia!- hallottam meg a nevem.Hirtelen hátra kaptam a fejem és Ness-t és Pezz-t láttam meg, hogy egy irányba mutattak.Elmosolyodtam mikor megláttam Niall-t.Mikor észrevette, hogy hol állok felém rohant.
Szorosan átölelt, mikor elért hozzám.A bőröndöm kiesett a kezemből és átkaroltam.
-Azt hittem el se jössz.- szipogtam, mert a sírás határán voltam.
-Eredetileg nem akartam, mert azt kérted felejtselek el.- engedett el, majd rám nézett.- De aztán rájöttem, hogy nem érdekel mit mondasz, muszáj, hogy legalább utoljára lássalak.
-Miért?- értetlenkedtem.
-Ne kérdezgess folyton!- fogta meg az arcom.
-Niall, ne.- ráztam a fejem.
-Miért?Ezt akarod, nem?- értetlenkedett, de a keze még mindig az arcomat fogta, közben közelebb hajolt hozzám.
-Me-me...- dadogtam, mikor elég közel volt, becsuktam a szemem.- Menyasszonyod van.- suttogtam, majd leheletét éreztem.
-Most nem érdekel.- mondta.
-De engem igen.- suttogtam, majd nagy lélegzetet véve eltoltam.- Sajnálom.- néztem rá.- Szia.- mondtam, majd rohantam a repülőhöz.
Fájt, hogy nem tettem meg.Fájt, hogy ellent kellett mondanom, de így a helyes.Fájdalom lesz mindig mikor vissza gondolok erre a napra...
*Niall szemszöge*
-Szia...- suttogtam, majd zsebre tettem a kezem.
Nem értettem semmit.Itt voltam.Ezt akarta, nem?Miért nem akart megcsókolni?Egyáltalán ÉN miért akartam megcsókolni?
Ebbe belegondolva, rossz érzés fogott el.Nem érdekelt semmi, ezért haza indultam.Minél előbb otthon akartam lenni.
[---]
Beléptem a ház ajtaján, majd letettem a cuccaimat az asztalra, majd felmentem az emeletre, hogy a fürdőszobába menjek.
-Szia.- köszöntöm Bess-nek, aki épp most lépett ki a hálóból.
-Merre voltál?- kérdezte komásan, majd ásított egy nagyot.
-A reptéren.Elbúcsúztam Livi-től.- válaszoltam, majd bementem az fürdőbe.
Beálltam a tükör elé, majd szembe néztem magammal.
Szemezésemet saját magammal két kar a derekamon és egy arc zavarta meg a vállamon.
-Minden rendben?- érdeklődött.
Bessie, sose volt féltékeny Olivia-ra, mert tudta, illetve tudja, hogy csak barátok vagyunk.Semmi több.Legalább is én azt hittem.Múlt hét óta már semmiben sem hiszek.
-Persze.- adtam választ, majd megnyitottam a csapot és megmostam az arcom.- Csak fáradt vagyok.- sóhajtottam.
-Biztos?- kérdezte.Bólintottam.- Jó, akkor magadra hagylak.Felöltözöm.- csókolt meg, majd kiment az ajtón.
Visszanéztem a tükörbe, majd megigazítottam a hajam.
Pár perc múlva bementem a szobába.Bess épp az ablakon nézett ki.
Halkan mögé sétáltam, majd átkaroltam.
-Sokkal jobb a hajad, ha ki van engedve.- suttogtam, majd arcon pusziltam.
-Én annyira nem szeretem.- fordult felém.Rám mosolygott.
-Jó te tudod...- sóhajtottam.- Kimegyünk?- kérdezte, majd bólintott.Csendesen kinyitottam az erkély ajtaját, majd kiléptünk a korláthoz.
-Reggeli napfény.- vett egy mély levegőt, majd felnevetett.Haját kicsit elkapta a szél, mire a nap is ránk sütött.- Mi az?- nézett rám értetlenül.
-Semmi.- ráztam a fejem.- Csak gyönyörű vagy.- mosolyogtam.Megfogta az arcom, majd megcsókolt.
-Köszönöm.- mosolygott.

Chapter 11 - Decision

-Miért nem mondtad soha?- kérdezte halkan.- Miért hagytad, hogy összetörjelek?!- kiabált rám.- Akkor egy idióta vagy!
Szavai, apró, üvegszilánkokként hatoltak mélyen a szívembe.Szokott sértegetni, de csak hülyeségből, de tudom, hogy most nem...
Fájt az amit mondott...Fájt ahogy mondta...
-Olivia.- rázta meg a fejét.- Annyira sajnálom.- tért vissza normális hangnemébe, majd megtörölte az arcát.- De nem tudod mekkora fájdalom nekem, hogy ezt csak most tudom meg!
-Neked fájdalom?!- értetlenkedtem.- Akkor nekem?- kiabáltam.- Azt látnom, hogy te más lánnyal vagy boldog, az, hogy én ezt még mosolyogva viselem el, meg amikor azt mondod a szemem láttára és a fülem hallatára, hogy mennyire szereted?Még van képed azt mondani, hogy neked fáj?!
Egy pillanatra még a szemembe nézett, majd lehajtotta a fejét.
-Csak...- motyogtam, majd vettem egy mély levegőt.- Csak felejtsük el ezt az egészet.Mintha meg se történt volna.- sóhajtottam fel.-
-De igen is megtörtént!- szólalt fel, majd hirtelen neki lökött a falnak.- Olivia, ezt nem lehet elfelejteni.- rázta a fejét, majd a szemembe nézett.- Nem is akarom elfelejteni.
-Tessék?- kaptam fel jelképesen a fejem.
-Livi, nem akarom azt mondani, hogy most meg fog változni minden, de én is...valamilyen...szinten...- csukta be a szemét.- Szeretlek.- suttogta.- De nem tehetem meg ezt  Bessie-vel.- rázta a fejét.Elvette a kezét a mellkasomról, ezzel elengedve.
-Nem értelek.
-Szeretlek, de úgy érzem, hogy ez csak egy kis fellángolás és számomra Bessie az igazi.- nézett a szemembe.- Kérlek, Olivia.- suttogta.- Ne kérd, hogy válasszak kettőtök közt.- tette az egyik kezét az arcomra.- Mert akkor őt választom.
-Nem kértem és nem is kérem.- vettem le a kezét az arcomról.- De valamit igen.- sóhajtottam fel.- Kérlek, kérlek...kérlek.- néztem újra a szemébe.- Próbálj meg elfelejteni.
-Hogy mondod?- kérdezte úgy, mintha nem fogta volna fel mit mondtam.- Felejtselek el?- értetlenkedett.
-Niall, nem akartam már most elmondani, de...- sóhajtottam fel.- Elköltözök.
-Hogy mi?- szaladt fel egy oktávval a hangja.- Mégis...- köszörülte meg a torkát.- Mégis mikor költözöl?- kérdezte.- És hova?
-New York-ba.- válaszoltam.- A jövőhéten már ott kell lennem.
-Minek?- értetlenkedett.
-Kaptunk a bandával egy lemez szerződést.
-Ne-nem.- rázta a fejét.- Nem mehetsz el!
-Niall ez nem az én döntésem!
-De igen!Szükségem van rád!
-Ez van.
Nem tudtam többet mondani.
Úgy látszik meglepte a válaszom, mert értetlen lett a tekintete.
-Ez van?- szólalt meg.- Te megőrültél?
-Így legalább együtt lehetsz gond nélkül Bessie-vel.- adtam választ.- Házasodjatok össze, szüljön neked gyerekeket, öregedjetek meg együtt!- keltem ki magamból.- Én most elmegyek!- szaladtam ki a szobából.A lépcső alján voltam mikor rájöttem, hogy ez az én házam.- Itt lakom.- fordultam meg.
-Akkor majd én megyek el.- pillantott rám, majd kirohant az ajtón.
Nekidőltem a bárpultnak, majd lassan lecsúsztam ülőhelyzetbe.
Felnéztem a plafonra, majd sírni kezdtem.
*Ness szemszöge*
-Mit mondtál Olivia-nak?- nyomtam neki a falnak idegességemben.
-Ness, rohadt erős vagy!- fulladozott, mire erősebben nyomtam.- Se-se-semmit.- dadogta.
-Ne hazudj Horan!- kiabáltam.- Semmi baja nem volt, addig amíg reggel meg nem látogattad!- amint kimondtam, mint villámcsapás csapott belém a felismerés...- Ha összetörted a szívét, én kibelezlek!
-Nem csináltam semmit.- kezdett el lihegni, majd sikerült eltolnia.- Ő mondta, hogy felejtsem el.- nyögte ki.
-Akkor miért sírt?- keltem ki magamból.Nem vagyok ilyen forrófejű, de ha a barátaimat bántják akkor ölök.
-Azért, mert...- vett egy mély levegőt.- Elmondta, hogy szeret, közöltem vele, hogy én is érzek valamit, de számomra Bessie az igazi.
-Hogy mi?- löktem megint neki a falnak.- Ez a legrosszabb dolog amit valaha mondhatsz egy lánynak!
-Had...fejezzem...be.- kérlelt.
Felsóhajtottam és elengedtem.
-Először is egy az én házam, kezelj férfiként!- förmedt rám.
-Hogy mondod?- ropogtattam meg az ujjaim.
-Oké, oké...- ijedt meg egy pillanatra.- Livi, kérte, hogy felejtsem el, mert elköltözik.
-Niall nyögd már ki!- szóltam rá mikor elhallgatott.
-Veszekedtünk és eljöttem.- folytatta.
-Niall, megjöttem!- hallottuk meg Bess csilingelő hangját.
-Az emeleten vagyok.- szólt vissza.- Ness, menj el.- nézett rám.
-Szia...sztok.- nézett ránk értetlenül.
-Ezt még nem fejeztük be!- förmedtem rá Niall-re, majd lerohantam a lépcsőn.
-Ness, mit akarsz tenni?- jött utánam.
-Segítek összepakolni Olivia-nak.- vigyorogtam rá gúnyosan, majd kirohantam az ajtón.

Chapter 10 - The first...

[Aznap este]
*Ness szemszöge*
-Megmondtam, hogy ne főzz!- szólt rám, mikor belépett a konyhába.
-Jó, de nem hagyom, hogy éhen halj!- nevettem fel, majd letettem az asztalra két tányért.- Amúgy meg nem főztem.- néztem rá egy pillanatra, majd kivettem a sütőből a tepsit.- Sütöttem.- vigyorogtam rá, majd letettem azt is az asztalra.
-Pizza.- szagolt be a levegőbe.- Ennek isteni illata van.- ugrott rá az egyik székre.Persze, nem szó szerint.
-Igen, mert én csináltam.- vigyorodtam el, majd felkaptam a tányérokat és a pizzát.- Jössz?- kérdeztem, majd kiléptem a konyhából.
-Hát persze!Csak segítek.- vette ki a kezemből a kaját, majd a kanapéhoz rohant.
-Ha lehet nekem is hagyj!- nevettem fel, majd leültem mellé.
-Mit nézünk?- fordult felém teli szájjal.
-Mit szeretnél nézni?- kérdeztem, majd megtöröltem az arcát.- Ne legyél malac.- nevettem fel.
-Én vagyok a te malacod.- bújt hozzám.- Tudod, hogy szeretlek.- nézett rám.
-Tudom, Harry, tudom.- mosolyogtam.- Egyél.- nevettem, majd elvettem egy szeletet.
[---]
Végig néztük a filmet, közben a pizzát is sikeresen eltüntettük.Épp mosogattam el a tányérokat amikor két kéz karolta át a derekam.Megtöröltem a kezem, majd megfordultam.
-Most mit csinálunk?- kérdezte, majd megcsókolt.
-Nem tudom...Te mire gondolsz?- érdeklődtem, majd átfogtam a nyakát.
-Hát...- emelgette a szemöldökét.
-Huh, oké.- sóhajtottam fel.- Az első...
-Ha nem szeretnéd, megértem.- engedett el, majd arrébb akart lépni, de megfogtam az arcát.
-De szeretném.- néztem a szemébe, majd megcsókoltam.Átkarolta a derekam, majd közelebb húzott magához.
-Nem akarom erőltetni.- távolodott el, majd megrázta a fejét.
-Harry.- néztem a szemébe.- Ne aggódj!Nem vagyok szűz.- nevetett fel a mondatom végén.
-Nem baj.- rázta a fejét
-Kérlek.- fogtam meg mindkét kezét.Rám mosolygott, mire én elkezdtem az emelet felé húzni.
A lépcső tetejét felkapott az ölébe, majd "betört" a szobámba.Halkan becsukta magunk mögött az ajtót, majd finoman letett az ágyra.Fölém tornyosult, majd mikor beszédre nyitotta a száját, megcsókoltam.
-Ne mondj semmi!- mosolyogtam rá.Elkezdtem felhúzni a pólóját, mire kicsit eltávolodott és mindkettőnkről levette.
Lassan lejjebb haladt egészen a nyakamig ahol apró puszikat nyomott különböző helyekre.Gondolom próbálta megtalálni a "pontom".Hirtelen megszívott, kicsit hátul egy helyet, mire felnyögtem.Kajánul rám vigyorgott.
-Meg vagy.- tért vissza a ponthoz.
-Harry.- suttogtam, mire felnézett rám.
-Baj van?- kérdezte.Megráztam a fejem.Elmosolyodott, majd megcsókolt.Kezei a hátam mögé kerültek, majd egy gyors mozdulattal kipattintotta a melltartóm.Reflexből a kezem a mellem elé kaptam.
-Ne takard el.- nézett rám.Ellentmondóan megráztam a fejem.- Ness.- suttogott, majd megcsókolt.- Ne szégyenlősködj!- mosolygott.Lassan a kezét az enyémre tette.- Kérlek.
Felsóhajtottam, majd becsuktam a szemem és elvettem a kezem.Óvatosan lehúzta az anyagot, mire beleharaptam az ajkamba.
-Nyisd ki a szemed.- csókolt meg.Pislogtam párat, majd gyönyörű zöld tekintetét találtam meg.- Gyönyörű vagy.- mosolygott rám.
[Reggel]
Reggel mosolyogva ébredtem fel alvó barátom mellett.Vagyis csak én gondoltam, hogy alszik, mert mikor ránéztem, rám mosolygott.
Belegondolva a tegnap estébe elkezdtem vörösödni, mire magához húzott és megcsókolt.
-Nagyon rossz volt?- kérdezte poénkodva.
-Haha...- forgattam a szemeim.
-De most komolyan.
-Elképesztő volt.- mosolyogtam rá.
-Akkor jó.- nevetett fel.
-Elmegyek zuhanyozni ha nem baj.- pattantam fel az ágyról, majd beszaladtam a fürdőbe.
Természetesen utánam jött.Nem ő lenne ha nem tett volna így.
*Olivia szemszöge*
A reggeli futásomból értem haza épp.Törölközőt szorítottam a nyakamban mikor épp csengettek.Felsóhajtottam, majd az ajtóhoz mentem.
-Szia Olivia!- vigyorgott rám nagy szemekkel Niall.
-Mi tettél?- sóhajtottam, mivel csak akkor vigyorog így mikor a segítségemet kéri.
-Hát...kérnék egy óriási szívességet.- lépett be mellém.
-Mit?- néztem rá.
-Tudom, hogy te vagy a legjobb barátnőm és, hogy nagyon-nagyon szeretlek.
-Úristen!- szólaltam meg.- Ha megöltél valakit, nem ismétlem NEM temetheted el a kertemben!
-Mi?Nem öltem meg senkit!- rázta a fejét.- De olyan mértékű...majdnem.
-Niall!Nyögd már ki!
-Letudnád rólam szedni Bessie-t?- darálta el egy huzamra.- Az agyamra megy az esküvői ötleteivel.- nyögött fel fáradtan, majd ledobta magát a kanapéra.- Szeretem, de tényleg!Csak ebből már elegem van.
-Ismerős.- nevettem fel, majd leültem mellé.
Rám pillantott azokkal a csodaszép kék szemeivel.
-Na jó, tőled is megkérdezem még egyszer.- sóhajtott fel, majd közelebb ült hozzám.- Kérlek légy őszinte.Teljes mértékben!
-Rendben.- bólintottam.
-Szerinted hiba lenne el vennem Bessie-t?
Uh, de nem akartam ezt hallani...Most akkor mit tegyek?Azt mondta őszintén válaszoljak!Mondjam el, hogy igen, mert belé vagyok zúgva?
-É-én...sze-szerintem.- dadogtam.- Igen.- suttogtam nagyon halkan, de gondolom így is meghallotta.
-Oké, és van okod is?- kérdezte félénken.Lassan bólintottam.- Figyelj, tudom, hogy néha eléggé tud úgy viselkedni, mint egy pláza cica, de nem az!
-Nem amiatt.- mondtam még mindig halkan.- Niall, Bessie gyönyörű és látszik rajta, hogy szeret téged.
-De...?- kérdezte.
-De szerintem hiba lenne elvenned.- hajtottam le a fejem.
-Van okod is?
-Igen.- bólintottam ismét.
-El is mondod?- érdeklődött.
Határozottan megráztam a fejem.
-Olivia, kérlek!- ült még közelebb hozzám.Alig pár centi volt, hogy összeérjenek a lábaink.- Mondd el!- kérlelt.
-Nem lehet.- suttogtam.
-Miért?- fogta meg az állam.- Ne vidd el a szemed!- parancsolta.- Mondd el!Ha van valami akkor tudnom kell!
-Niall, nem lehet!- mondtam határozottan, majd levettem a kezét az államról és felálltam.
-Miért nem?- értetlenkedett.
-Mert azzal tönkre teszek mindent!- kiáltottam fel.
-Ugyan, ez hülyeség!- lépett elém.
-Niall ez olyan dolog amiről nem szabad tudnod.- ráztam meg a fejem.
-Bessie-vel van valami gond, vagy mi?
-Niall, basszus szeretlek!- ahogy kimondtam rácsaptam a számra.
-Hogy?- lett értetlen a tekintete.
Éreztem ahogy egyre vörösebb lesz az arcom, ezért felrohantam az emeletre be a szobámba.Magamra csuktam az ajtót, majd sírni kezdtem neki dőlve.
-Egy idióta vagyok!- motyogtam magamnak.- Hogy mondhattam el?- töröltem meg az arcom.
-Livi, kérlek nyisd ki!- mondta kérően és halkan az ajtó túl oldalán.
Hangja akadozó volt és erőtlen.Olyan volt, mintha épp sírna.
Felálltam ülőhelyemről, majd lassan kinyitottam az ajtót.
Sejtésem beigazolódott.Tényleg sír...

Nem új rész!

Csatlakozz te is: http://lanahelpindesign.blogspot.hu/

Az új rész valószínűleg holnap, vagy szerdán jön!

Chapter 9 - Romance

*Ness szemszöge*
-Muszáj ennyire nyálasnak lennetek?- szólt ránk Lou azért, mert most először, hogy itt vagyunk megcsókoltam Harry-t.
-Nyugi.- suttogta a fülembe, majd átölelt.
-Lou ne piszkáld őket!Olyan aranyosak!- lökte meg El Lou-t mosolyogva.
-Kösz...- mondtam.- Ez nem is én vagyok.- ráztam meg a fejem.
-De igen, te vagy!- vigyorgott rám Olivia.
-Te csak nyugi!- szóltam rá.
-Mert?- vágott vissza.
-Sziasztok!- jelent meg az ajtóban Niall és Bess.
-Nem akarod tudni!- folytattam a "vitánkat" Livi-vel.
-De, de igen!Akarom!- nézett rám hunyorítva.
-Hahó!Itt vagyunk!- szólalt meg Niall.
-Szeva!- mondták egyszerre a srácok.
-Nagy hírünk van.- mosolygott Bess.
-Ugye nem vagy terhes?- támadta le rögtön a kérdésével Zayn.
-Nem!Nem vagyok.- nevetett fel.- De ez is akkora hír.- nézett rá Niall-re.
-Összeházasodunk!- mondták egyszerre.Kikerekedtek a szemeim.
Óvatosan, de még is gyorsan rákaptam a tekintetem Livi-re, aki csak mosolygott, vállat rántott majd bele ívott a dobozos Pepsi-jébe.Felállt, majd odasétált az ifjú párhoz.
-Gratulálok!- mondta, majd átölelte Bess-t, majd Niall-t.Ömm..oké.- gondoltam magamban.Felálltam a helyemről, majd én is odamentem hozzájuk.
-Én is gratulálok!- mosolyogtam rájuk, majd arrébb húztam Olivia-t, hogy a többiek is gratulálhassanak, közben pedig tudjak vele beszélni.
-Jó, tudom mire gondolsz.- mondta, mielőtt megszólalhattam volna.
-Most akkor mi van?- értetlenkedtem, majd behúztam a konyhába.
-Igazad volt.Átgondoltam és tényleg szüksége van Niall-nek a támogatásomra.- válaszolt.- Felesleges az érzéseimre hagyatkoznom.Képes vagyok túlélni ezt, ezért megpróbálok beletörődni és örülni Niall boldogságának.- folytatta.- Meg amúgy is, hogy ha az ég nekem rendelte őt, akkor miért akarja Bessie-t?- értetlenkedett.
-Büszke vagyok rád.- mosolyodtam el.
-Köszi.- mosolygott rám.- Nem tudom, hogy fogom kibírni.- sóhajtott fel.
-Menni fog!Én segítek neked!- mondtam.- És Perrie is.- mosolyodtam el.- Ha bármi baj van, csak nyugodtan hívj fel!-Oké, eddig is azt szoktam.- vigyorodott el.
-Traccsparti van?- lépett be az ajtón Harry, majd odalépve mellém adott egy puszit az arcomra.
-Ja, persze...el is felejtettem.- nevetett fel Livi.- Ti együtt vagytok.
-Hát igen.- karolt át, majd az állát a vállamra tettem.- De nem kaptam a kérdésemre választ.
-Hát, nem igazán.Csak beszélgettünk.- válaszolt Olivia.
-Teljesen megőrültem.- ráztam a fejem.
-Van ez így...- nézett rám éles szemmel Olivia.
-Haha...- forgattam a szemeim.
-Magatokra hagyjalak titeket?- kérdezte.
-Nem kell, ugyan is épp indulni akartunk.- vigyorogtam rá, majd elkapva Harry kezét kimentem a konyhából.-Minden rendben?- érdeklődött, majd az arcát a nyakamba fúrta és apró puszikat hagyott.
-Persze.- nevettem fel, majd eltoltam.
-Szeretlek.- mosolygott rám.
-Én...- dadogtam, mire átölelt.
-Ha nem akarod akkor nem kell.- suttogta.
-Köszönöm.- sóhajtottam fel.
-Ness beszélhetnék veled?- rángatott arrébb Perrie.- Láttam, hogy elmentetek Olivia-val.- nézett rám.- Nagyon ki van?- érdeklődött.
-Nem.Úgy döntött tovább lép és megbékél vele.- válaszoltam.
-Aham...- szólalt meg.- Be is veszed neki?- értetlenkedett.
-Egyenlőre nem, de elég kitartó és magabiztos.Eléri a célját.- rántottam meg a vállam.
-Mindegy, ő tudja.- sóhajtott fel.- Remélem tudja mit csinál.
-Hidd el.- fogtam meg a vállát.- Nem...- ráztam a fejem.- Sosem tudja mit csinál.Megy a saját feje után.- sóhajtottam fel.
-Hé, nyugi!Nem fog hülyeséget csinálni!Csak nem teszi tönkre Niall kapcsolatát.
-Jó, igaz.- bólogattam.- Nem hülye.
-Milyen okkal rángatod el a barátnőmet?- jelent meg mellettem Harry.
-Nyugi.- öleltem át.- Olivia-ról volt szó.- néztem rá.
-Ja, oké.- mosolygott, majd megcsókolt.
-Tu-tudsz róla?- értetlenkedett Pezz.
-Hogy ne tudnék?- kérdezte, majd felnevetett.
-Imádom a nevetését.- mosolyogtam.Észbe kaptam, hogy mint mondtam...- Teljesen megzakkantam...- szólaltam meg.
-Nem zakkantál meg, csak szerelmes vagy.- mosolyodott el Pezz.
-Ki szerelmes?- jelent meg Zayn és az ő értetlen feje.- Rajtam kívül.- vigyorgott, majd megcsókolta Perrie-t.
-Ness.- válaszolt.Lehajtottam a fejem, mire Harry átkarolt és egy puszit nyomott az arcomra.- És ahogy látom Harry.- vigyorgott ránk.
-Hát na...- nevetett fel, majd megcsókolt.- Szeretlek.- mosolygott rám.Hirtelen elkaptam a tekintetem és lenéztem a földre.- Bocsi.- ölelt át.Megráztam a fejem, majd egy puszit nyomtam az arcára.
-Olyan kis aranyosak.- nevetett Pezz.
-Elég már.- szólaltam meg.
- Nem értem, hogy lehet ilyen...
-Felszín alatti szerelem.- vigyorgott rám Perrie.- Pedig még tiltakoztál is ellene.
-Tudom...- sóhajtottam fel.
*Olivia szemszöge*
-Na akkor...- sóhajtott fel előttem álló Niall.- Szerinted rossz ötlet volt?- kérdezte.
IGEN!- ordítottam...volna.Ehelyett ezt mondtam :
-Nem.Miért, szerinted?
-Szeretem Bess-t, csak, szerinted nem sietem el?- kérdezett vissza.
DE IGEN!- mondtam volna, de inkább nyugtattam magam és próbálta legjobb barátként válaszolni.
-Ha tényleg szereted akkor nem érdekel ez.- mondtam úgy, mintha bölcs lennék.
-Nagyszerű barát vagy.- mosolygott, majd átölelt.
-Niall, mondanom kell valamit...Nem veheted el Bessie-t, mert...mert...mert beléd vagyok zúgva.Mindig is beléd voltam, csak féltem elmondani.Féltettem a barátságunkat.Féltem a kapcsolatunkat.- gondoltam magamban.Felsóhajtottam, majd elengedtem.Olyan könnyű lenne kimondani, de azzal tönkre tennék mindent...
-Itt vagy?- húzogatta a kezét a szemem előtt.
-Ja, persze.- ráztam meg a fejem.
-Elolvadtál?- kérdezte mosolyogva.
-Mi?- értetlenkedtem.
-Mondom, elbambultál?- kérdezte.- Mit értettél?- érdeklődött.
-Nem fontos.- legyintettem.

Chapter 8 - Niall and Bessie

[Másnap]
Épp forgattunk a kliphez, amikor egy szőke hajú srác lépett be az ajtón.Rögtön felismertem, hiába volt rajta egyszerre sapka és csuklya.
-Pull me closer, kiss me faster...- énekeltem, majd egy pillanatra Niall-re kaptam a tekintetem, mire csak elvigyorodott.- Take me to your happily ever after.- mosolyodtam el, majd visszafordultam a kamerához és folytattam a dalt.
Amint végeztünk odamentem hozzá.
-Nem rossz.- bólogatott.
-Kösz.- mosolyodtam el.
-Szóval ez az az új dal amiről tegnap nem mesélhettél?- értetlenkedett.
-Igen.- vigyorogtam.- Amúgy mit keresel itt?- érdeklődtem.
-Öm, te lány vagy ugye?
-Komoly?Én eddig azt hittem, hogy srác vagyok...- játszottam a hülyét.- Akkor megmagyarázza ezeket.- néztem le a melleimre.
-Jó, mindegy, nem úgy értettem.- dadogott.- Szóval, neked tetszik?- szedett el a zsebéből egy kis dobozt, majd kinyitotta.Egy gyönyörű gyűrűt láttam meg benne.
-Ez gyönyörű.- szólaltam meg, majd kivettem a dobozt a kezéből.
-Akkor szerinted tetszeni fog Bessie-nek?- kérdezte.
-Mi van?- kerekedtek ki a szemem.- Meg akarod kérni a kezét?- értetlenkedtem.
-Hát..tudom, hogy szerinted elsietem, de szeretem Bess-t.Nagyon is.Vele szeretném leélni az életem.- mosolygott.Az érzés amit ekkor éreztem olyan volt, mintha millió apró darabokra szaggatták volna szét a szívem.Mintha egy tört döftek volna át a testemen.De nem mutattam ki.Miért?Mert egy legjobb barát nem akad ki.Csak erőltettem magamra egy mosolyt, ami jelent pillanatban jobban hasonlított vicsorra, mit sem mosolyra.Nem akartam szó nélkül elrohanni, ezért azt mondtam, hogy "Sok sikert!De most megyek, mert az hiszem rosszul vagyok".
Bementem az öltözőbe, majd magamra zártam az ajtót.
Gyors előkaptam a telefonom, majd küldtem egy üzenetet Ness-nek, hogy siessen ide, mert beszélnem kell vele.
*Ness szemszöge*
-Szívem, mennem kell.Olivia-nak szüksége van rám.- szakítottam félbe a csókot.
-Jó, rendben.- sóhajtott fel, majd még egyszer megcsókolt.
Felpattantam a kanapéról, majd felvettem a kardigánom és siettem Livi-hez.
5 perc alatt oda is értem, majd, mint aki az utolsó torta szeletért nyúl rohantam be a terembe.Mindenki rám kapta a tekintetét és - mivel már jól ismernek - az öltöző felé mutattak.Egy mosolygó bólintással megköszöntem, majd oda rohantam az ajtóhoz.
-Olivia!Nyisd ki!- dörömböltem.
Hirtelen kattant a zár, majd egy erős mozdulattal behúzott a szobába és rögtön vissza is zárta az ajtót.
-Mi történt?- szólaltam meg.
Ő csak könnyes szemmel nézett rám, majd a szívéhez tette a kezét.Értetlenül megráztam a fejem, bár annyit már sejtettem, hogy Niall-ről van szó.Átemelte a gyűrűs ujjához a kezét és körbe forgatta rajta.
A szemeim kikerekedtek.
-Megkéri Bessie kezét?- szólaltam meg.Összeszorított szemekkel bólintott.Elkaptam a kezét, majd átöleltem.
-Sajnálom.- suttogtam.
-De a legrosszabb az ez.- emelte elő a telefonját.
Elvettem tőle, majd megnéztem a legutolsó üzenetét.
"Sajnálom, hogy rosszul vagy!Viszont olyan gyorsan elrohantál, hogy nem tudtam megkérdezni valamit.Lennél majd a tanúm?"
-Uh...Ez gáz.- szólaltam meg.
-Na elfogadom összetörök az esküvő közepén, de ha nemet mondok akkor meg megutál!
-És honnan tudod, hogy Bess igent mond?- értetlenkedtem.
-Szerelmes Niall-be.Hogy ne mondana igent?- szólt rám, úgy, mintha valami hülyeséget kérdeztem volna.Ezek szerint tényleg hülyeséget kérdeztem...
-Hé!Én csak segíteni próbálok!- mondtam.
-Akkor segíts és mond meg mit tegyek!- kiabált rám, majd összerogyott a földön sírva fakadva.
-Őszintén?Tudni akarod?- kérdeztem.
-Igen.- motyogta elég érthetetlenül, de megértettem.
-Szerintem el kellene fogadnod.- mondtam normális hangon.- Niall a legjobb barátod és szüksége van rád.
-De...
-Semmi de, Olivia!- rángattam fel a földről.- Cserben hagynád csak azért, mert talán szerelmes van belé?- értetlenkedtem.
-Mi az, hogy talán?- kérdezte.- Ness, én belé vagyok zúgva!- jelentette ki.
-Jó, oké...- húztam vissza magam.- De akkor is képes lennél?
-Nem...- rázta meg a fejét.- De most mit csináljak?- értetlenkedett.
Előkaptam a telefonját, majd írtam egy sms-t, de nem küldtem el.
-Talán ezt!- mutattam felé.
-Persze!Örömmel leszek a tanúd.- olvasta fel.- Most komolyan?- nézett rám.
-Igen.- emeltem magamhoz a telót, majd rányomtam a küldés gombra.- Kész.Elküldve.- mosolyodtam el.
-Hogy mi?- kiáltott fel.- Te normális vagy?- szólt rám.
-Most mi bajod?- értetlenkedtem.
-Ebbe belepusztulok...- ült le a földre.
-Nem fogsz!- húztam fel a földről.
*Bessie szemszöge*
Épp a hajamat fejeztem be.Amikor hallottam, hogy kinyílt az ajtó.Halkan és lassan nyílt, így valószínű, hogy Niall az és meg akar lepni.Hát nem jött neki össze...
-Add fel Niall, hallottalak.- szólaltam meg.
-Oh...- sóhajtott fel.Megfordultam meg megöleltem.
-Annyira sajnálom...- suttogtam.- Nem kellett volna elaludnom.
-Hé, Bess, nyugodj meg!- engedett el, majd megcsókolt.- Szeretlek.- mosolygott rám.
-Én is téged.- töröltem le a könnycseppet az arcomról.
-Pont ezért szeretnék valamit mondani.- nézett a szemembe.
-Jaj ne...- hajtottam le a fejem.- Szakítani akarsz.- szorítottam össze a szemem, hogy ne sírjak.
-Nem!Dehogy is, Bess!- emelte fel a fejem.- Azt akarom, hogy légy a feleségem.- nézett mélyen a szemembe, majd letérdelt elém és elővett egy gyűrűs dobozt a zsebéből.- Bessie Skearie, leszel a feleségem?
-Niall...- dadogtam...