Chapter 13 - Chris

*Olivia szemszöge*
Szaladva siettem be a stúdióba, ugyanis elkéstem.Nem szólt az ébresztőm ezért nem keltem fel és most 10 perces késéssel értem be.
Már másfél hónapja, hogy itt vagyok New York-ban.Azóta sem beszéltem Niall-el, de Ness mesélt, hogy rohamosan készülődik az esküvőre.Ha már Ness-nél tartunk, egyszerűen belehabarodott Harry-be...Már ahogy beszél róla érezni, hogy beleszeretett.De Jessica-hoz híven, persze, hogy még mindig nem nyögi ki neki, hogy "szeretlek"...
-Olivia Con!- ordított rám a menedzser.
-Dan.- fogta meg a vállát egy ismeretlen srác.- Néha megesik.- mosolygott rám, majd elengedte Daniel-t és elém állt.- Chris Town.- nyújtotta a kezét.- Te pedig a gyönyörű és tehetséges Olivia Con.- mosolygott, majd kezet fogtunk, bár egy kicsit elpirultam.
-Úgy látom Chris új áldozatot talált.- nevetett Ryan.
-Hülye...- nevetett fel.- Ne hallgass rá!- rázta a fejét.- Nem vagyok nőcsábász.
-Szerinted.- szólt vissza.
-Kezdhetnénk?- szólaltam meg.
-Oh, persze.Csak ezt még elmondom.- mondta Daniel.- Szóval Chris, a fiam, és amíg én Ausztráliában leszek, ő lesz a főnök.
-Remélem nem baj.- mosolygott rám kedvesen.
-Khm...- köszörültek meg egyszerre a torkukat a srácok, persze szemrehányóan.Mivel a banda nem csak belőlem áll...Sőt én csak éneklek, nélkülük semmi lennék.Ők adják az alapot.
-Nekem nem.- mosolyodtam el.
[---]
Épp ledobtam magam a kanapéra, egy csésze tea kíséretében.Fárasztó napok egyikének van vége.De legalább már péntek van és az egész hétvégém szabad.
Kényelmesen elhelyezkedtem, mikor megszólalt a telefonom.Felkaptam az asztalról, majd felvettem.
-Szia Livi.- szólt bele Chris.
-Szia.- válaszoltam.
-Csinálsz valamit ma este?- érdeklődött.
-Csak pihenek.- sóhajtottam.
-Hu, ez a mély sóhaj.- nevetett fel.- Zavarnék ha átugranék?- kérdezte.- Kicsit ismerkedhetnénk.- folytatta.- Mármint, szeretem ha ismerem az ügyfeleket.- mondta.
-Öm..Oké, gyere csak.
-Pár perc és ott leszek.Szia.
-Szia....- mondta értetlenül, majd kinyomtam.
Mit akarhat?Hm...
Elég rendesen elgondolkodtam, ugyanis megijedtem mikor csengettek.Felpattantam, majd az ajtóhoz szaladtam és kinyitottam.
-Szia, újra.- mosolygott rám.
-Szia.Gyere beljebb.- engedtem be.
-Köszi.- lépett el mellettem.Becsuktam az ajtót.
-Szóval...Miről szeretnél beszélgetni?- érdeklődtem.
-Hát...nem tudom.Mindenféléről.- adott választ.
-Akkor üljünk le.- mutattam a kanapé felé.Én lehuppantam az egyik végébe, ő pedig a másikba.
-Szóval, mióta énekelsz?- szólalt meg először ő.
-Hát, egész kicsi korom óta...
*Ness szemszöge*
[Reggel]
-Háromig számolok Harry!- lettem kicsit ideges.- Add vissza a felsőm!- kiabáltam rá.Épp öltöztem mikor fogta a felsőm és elrohant vele.- 1.- kezdtem el.
-Ha nem adom vissza akkor mi lesz?- érdeklődött viccelődve.
-2.- folytattam.
-Megversz?- nevetett fel.
-3.- mondtam majd odaállva elé a kezemet nyújtottam, mire belecsapott.Itt lett elegem és egy jobbost adtam a gyomrába.- Megtanulhatnád, hogy velem ne játszadozz ilyeneket...- vettem el a pólóm, majd felkaptam magamra.
-Mióta vagy ennyire erős?- kérdezte elfúló hangon.
-Ezt meg se hallottam.- nevettem fel, majd lesétáltam a lépcsőn
Bementem a konyhába, elővettem egy csészét és kávét öntöttem bele.Épp kortyoltam mikor két, gyengéd kar ölelte át a derekam, és egy fej "fúródott" a vállamba.
-Ne haragudj!- szólaltam vékony, gyerekes hangon.- Szeretlek!- emelte fel a fejét, majd lassan megfordított.
A szemébe néztem.Már készen voltam, hogy kimondjam, beszédre nyitottam a szám, de egy hang se jött ki onnan.
-Megiszom a kávém.- vágtam rá az első mondatot ami eszembe jutott.Felkaptam a bögrém, majd hülyén érezve magam kiléptem a konyhából.
-Minden rendben?- kérdezte.
-Nem.- ráztam a fejem, majd megfordultam.- Érzem, de nem tudom.
-Ezt, hogy érted?- értetlenkedett, majd elém lépett.
-Nem tudom kimondani.Nem megy.- hajtottam le a fejem.
-Nem értelek.- rázta a fejét.
-Harry basszus!Én...- akadt el a szavam.Összeszorítottam a szemem, majd nagyon nyeltem.- szeretlek.- suttogtam alig hallhatóan.
Kicsit megijedtem mikor nem mondott semmit, de megnyugodtam mikor megölelt.